Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Metzger Márton: Hammurabi és Mózes törvényei

JÓZSUE KÖNYVÉNEK TÖRTÉNETI JELLEGE.

D figyelmes szemlélő tekintetét nem kerülhetik el azon 1 eltérések, melyek Izrael népének honfoglalását illető- leg Józsue és a Bírák könyve, sőt magának Józsue könyvének egyes részei között fönnállanak. E különbségek oly természetűek, hogy a kérdés felett nem lehet egyszerűen elsiklani, szövegrontásra hivatkozni, és nem elégít ki az a magyarázat sem, hogy a zsidó nép elfoglalt ugyan egyes helyeket, de ezek később ismét az ellenség hatalmába kerültek, s így semmi nehézség abban, 11a egy-egy város kétszeri elfoglalásáról olvasunk.

Jelen tanulmány czélja : rámutatni ez eltérésekre, s elhárításuknak módját keresni.

Józsue könyve két részre oszlik. Az első (1—12. fej.) történetszerű, s tárgyát azon harczok képezik, melyekkel az Ígéret földjének elfoglalása járt ; a második részt (13—24. fej.) modern nyelven telekkönyvnek mondhatnák, mert az elfoglalt területnek az egyes törzsek közt történt fel- osztását mondja el, s legvégül Józsuenak nemzetéhez inté- zett buzdítását, intését olvassuk.

Tartalmának rövid foglalatja a következő :

Mózes halála után Jahve parancsot ád Józsuának, Nún fiának, hogy vezesse át Izrael népét a Jordánon, ő nekik adja a már őseiknek megígért földet. Ahová csak lábuk ér, minden az övék lesz : a Libanontól az Euphratesig és a nagy nyugati tengerig (a Földközi tengerig). Senki sem fog hatalmuknak ellenállhatni, Józsue fel fogja osztani az orszá