Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból
■62 DR. KMOSKÓ MIHÁLY. elhitt és könyvében megörökített, előre volt várható. Ezt a körülményt azonban nem szabad részére megbízhatatlanság jele gyanánt betudni, mely mintha jogot adna műve értékének lényegét kétségessé tenni. Nehéz belátni, miért kellene e tekintetben Palladiusra más mértéket alkalmazni, mint sz. Ágostonra ; pedig bízvást állítható, hogy a De Civitate Dei az a bizonyos jól ismert fejezete (XXII, 8) époly nehéz probléma, mint az egész Historia Lausiaca«. A tudós angol bencés szavai csakugyan nagyon ügye- lemre méltók, annál is inkább, mert műve az anglikán west- minsteri kanonok, Armitage Robinson által szerkesztett Texts and Studies c. gyűjteményben jelent meg, melynek olvasó- közönsége ugyancsak szkeptikus. Pedig ha a lourdesi csodás gyógyulásokat nézzük, azt kell mondanunk, hogy az a pro- bléma, melyet a kis pyrenei falucska nyújt a világnak, egy cseppet sem különbözik a IV. század végén oly gyakori gyógyu- lásoktól. Ha ezeket valaki természetes úton akarja meg- fejteni minden áron. habeat sibi ; ez a gusztus dolga ; a faktu- mot magát kétségbe vonni bajos. Ugyanaz áll Palladius művéről is, azzal a különbséggel, hogy e könyvben a legenda- szerű adatok túltengése tényleg erősen szemet szúr. Ám a szerző jóhiszeműségét és egyes adatainak igaz voltát kétségbe vonni hyperkritika tán volna, de tudományos módszer aligha. E kitérés után áttérhetünk Makarios irodalmi tevékeny- ségének méltatására. A régiek Makarios irodalmi működéséről alig tudnak valamit. Első ízben Gennadius tesz róla ily értelemben emlí- tést 1 : Macarius monachus ille Aegyptius signis et virtutibus clarus, unam tantum ad iuniores professionis suae scripsit epistolam, in qua docet illum perfecte posse Deo servire, qui conditionem creationis suae cognoscens, ad omnes seipsum inclinaverit labores et luctando atque Dei adversum omne, quod in hac vita suave est, auxilium implorando ad naturalem quoque perveniens puritatem, continentiam velut naturae debitum munus obtinuerit. 1 De ■viris illustribus c. 10. Migne P. L. LVIII. coi. 1065.
