Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
ÉSZREVÉTELEK A »NÉHÁNY SZŐ STB.« CÍMŰ CIKKRE. 645 prieque efferantur, quae cadant sub sensus, non dissimiliter scriptor sacer (monuitque et Doctor Angelicus) ea secutus est, quae sensibiliter apparent, ׳ seu quae Deus ipse homines alloquens ad eorum captum significavit humano more.« Tly eljárás a Szentírás részéről paedagógiai alkalmaz- kodás volt, oly alkalmazkodás, minőt minden okos ember is használ, midőn embertársaival érintkezik. De hát midőn ily alkalmazkodás mellett nyilatkozik a Szentírás a természeti tüneményekről, nem illethető-e akkor téves állítások vád- jával ? Épen nem ; mert e tüneményeket, mint fentebb meg- jegyezve volt, a Szentírás nem azoknak valódi mivoltja, hanem csak külső megjelenése szerint akarja velünk közölni, közlése pedig e külső megjelenésnek megfelel, tehát nem lehet az téves, hanem igaz. A paradicsomi kígyóra a Gén. 3, 14. szerint az Isten ily büntetést ró : »Port fogsz enni életed minden napjaiban.« Hellebronth erre megjegyzi, hogy az, amit itt a Szentírás a kígyóról mond, nem igaz ; de azért nem szabad állíta- nunk, hogy a szentíró nem volt sugalmazva. Tehát a szent- író isteni sugaimazás oltalma mellett is mondhatott nem igazat, tévedhetett. Valóban elmés felfogása ez az isteni sugalmazásnak ; ez a felfogás kizár minden különbséget inspirált és nem inspirált könyv között. Továbbá, okoskodik Hellebronth, hogy ha az, amit a Szentírás a fennebbi szavak- ban mond, nem igaz is, azért még sem szabad állítanunk, hogy az valótlan. Ennélfogva az, amit a szentíró az idézett helyen mond, igaz is, meg nem is ; igaz, mert hisz ő sugal- mazva volt; nem igaz, dacára hogy sugalmazva volt. Ember legyen, aki ezt a rébuszt megfejti. Én e rébusz megfejtésére képtelennek érezvén magamat, majd ha talán maga Helle- bronth úr, ki azt feladta, lesz szives azt meg is fejteni és a paradicsomi kígyóról fennforgó nehézségeit világosan s leple- * zetlenül előttünk feltárni, majd akkor a legnagyobb kész- séggel leszek bátor ama nehézségek tárgyalásába bocsátkozni. Hellebronth továbbá Hölszky urat azzal vigasztalja, »hogy ha a Gen. 1, 6, 7. v.-nek értelmezésével az inspiratiót tagadó rationalismus útvesztőjébe tévedt volna is, akkor ő
