Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból

úgymond, találtam egy lógó réz vedret és a kút körül egy vasláncot, melyet az idő különben teljesen tönkretett, és gránátalma-gyümölcsöt, melyben semmi sem volt, mert a nap kiszárította [belsejét], — Visszatérve tehát húsz napig gyalogolt. De mikora víz, amelyet magával cipelt, és a kényé- rek elfogytak, nagy bajba került. Amikor már közel volt ahhoz, hogy összeessék, megjelent neki — ahogy gondolta — egy lányka, tiszta fehér vászonruhát viselve és csepegő vizes palackot tartva kezében. Állítása szerint ugyan csak egy stádium távolságban volt tőle és mégis három napig haladt, látva őt a vizes palackkal, melyet, akárcsak álomban,1 elkapni nem volt képes, de az ihatás reményében erejét összeszedve, kitartott. Majd egy bivalycsorda jelent meg előtte. Ezek közül az egyik borjas-tehén — azon a vidéken nagy számban

démon mindenféle formában : egyesek kiáltozva, mások ugrán- dozva, ismét mások nagy csikorgással fogaikat felém vicsorítva. Ismét mások hollók alakjában merészkedtek röpködni szemeim felé, mondva : Mit akarsz Makarios, te próbabarát ? Minek jöttél hozzánk ? Nem szállottunk meg mi is néhány monachust ? Te a veled hasonlókkal elfoglaltátok tulajdonunkat, a sivatagot ! már innen is kiüldöztök minket. Semmi közünk hozzád ! Minek törsz tartózkodási kelyiinkbe ? Mint anachoreta, elégedj meg a sivataggal! E helyet nekünk szánták azok, akik megteremtették. Itt nem lesz maradásod ! Miért akarsz belépni e birtokba, melybe élő ember be nem lépett attólfogva, hogy a testvéreket, akik létesítették, eltemettük ? És mikor már a démonok sokat zajongtak és jajgattak, mondá Makarios, azt feleltem nekik : Csak bemegyek, körülnézek, és ismét el fogok menni. Mire a démonok : ígérd meg ezt nekünk lelkiismeretedre. Mire Krisztus szolgája : Meg fogom tenni. Erre a démonok eltűntek. A mauzóleumba lépve, elébe jött a Sátán kivont karddal fenyegetve őt. Ennek így válaszolt szent Makarios : Te kivont karddal jösz felém : én Sabaoth Istene, Izrael hada Urának nevében jövök ellened.« — A betoldás kifejti azt a gondolatot, hogy a sivatag az ördög székhelye. Emiatt szent Antaltól kezdve az eremitákat folyton bántalmazza, hogy örökét el akarják foglalni. V. ö. Lucius, Die Anfänge des Heiligenkults in der Christlichen Kirche hsg. v. G. Anricli. Tübingen, 1904. 355. köv. 11. E gondolatnak az ó-szövetségben is vannak nyomai. V. ö. Mózes III, 16, 8. Izaiás 13, 21. Tóbiás 8, 3.

1 Butler szövegében wj tnl 1(H>> ísqsoiv. Ennek értelme nincs. Egy latin fordítás e helyett 01; 1711 yt orfíqoiv-t olvas. Ezt a lekciót követtük a fordításban.

ADALÉKOK AZ EREDETI BŰN DOGMATÖRTÉNETÉHEZ. 5 O