Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete

578

KOZÁRY GYULA.

sedéssel fogadják, mint olyan rendszert, mely alkalmas fegyvereket szolgáltathat a katholikus hit megdöntésére ! És valóban ! A túlzó darwinisták, a törpe epigónok, a fél- tudósok és a fanatikus tanárok, a túlzó morfológisták, a nagy mestereket kompromittáló tanítványok, a tudományos dogmatizmus hívei a kifejlődés és a létért való küzdelem elvében olyasmit látnak, ami a Teremtőt helyettesítheti. Szerintük a darwinizmus a modern kor evangéliuma, a kérész- tény erkölcstan lejárta magát és az evolúció a modern élet jogbölcselete, erkölcstana, szociológiája. »Ámde — veti ellen P. Arduin Alexis, a Religion en face de la Science tudós szer- zője — mivel nem éltek már vissza, ha az egyház támadásáról volt szó ! A hithű, de nem elég tudós, félművelt katholikus könnyen az ellenkező túlzásba eshetik. A mesterséges ködben nem látja a valóságot, rémképek és tudákos hallucinációk aka- dályozzák világos látását. Elfelejtik, hogy nem a kifejlődés objektív tanát kell ezekért okolni, melynek semmi köze az egyházellenes gyűlölethez, a nagytudományú, de esetleg kevés vágott dohányú tudós urak álkövetkeztetéseihez !«

A katholikus tudósok 1891-ben Párisban tartott nemzet- közi kongresszusán élénken megvitatták a transformizmus kérdését. Voltak ellene és mellette. Nadaillac márki, a hír- neves antropológ és régiségbúvár, az »Institut« levelező tagja, az »Antropológia haladása« címmel tartott felolvasásában ellene foglalt állást. Azonban ő is lehetségesnek tartja, hogy a jövő váratlan felfedezései következtetéseit megváltoztat- hatják. »Si les faits sont vrais, — mondá — si les découvertes sont certaines, je n’hésiterai pás a les accepter, quelles que puissent étre les conséquences qui en découlent, persuadé que je sais que la vérité ne peut jamais étre contraire á la vérité éternelle, et las cience, fille de Dieu, ne peut jamais renier 1’auteur de toute science«. Ugyancsak az ő felszólítására Maisonneuve egyetemi tanár összegezte érveit a fejlődés törvénye mellett, ki a szervezetlen világ fölött uralkodó törvények állandóságából, a lények fokozatrendjéből, a durvá- nyok és csökevényszervek jelentéséből, az őslénytan és az embriológia fényeiből következtetve, elveti a kreaciánizmust