Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete
574 KOZÁKY GYULA. »öntudatlan bölcseleté«. A század egyik legnagyobb láng- elméjének, Comíenak vállalatát sem kisérte siker. Spencer Herbert biológiai módszere sem volt sikeresebb.1 Nincs szándékomban elvitatni, hogy a természettudo- mányok igazságai és thézis számba menő elméletei kiinduló- pontot szolgáltatnak doktrinális spekulációkra, kozmológiai, lélektani következtetésekre és világnézetek alakítására. Vigyáz- zunk azonban következtetéseinkre, a bizonyítás kellékeire ! A következtetések levonásában szigorúan tartsunk a logikára és ne hanyagoljuk el a metafizika elveit, mert nem önkényes sémák ezek, hanem a dologi rendnek, a gondolkozásnak és a létezésnek törvényei! Forrongó elméletek, problémáknak problémákkal való vagy még el nem dönthető megfejtés- próbái ne szerepeljenek megállapított igazságok és tudomá- nyos tételek köntösében ! Ne bitorolják a megfejtés s tudó- mányos igazság büszke nevét még meg nem oldott problémák ! Minő elszánt harcot vívtak és vívnak részben még ma is természettudósok a dogmatheológia és' viszont theológusok a természettudományok ellen épen a transformizmus kérdé- sében, holott az ellentét tulajdonképen csak képzeleti köd- pára, melyet a világosság napja egy pillanatra szétoszlat, valóságos Roland-paripa, melynek komikumát a fölvilágosítás egyetlen kardcsapása föltárja. Miért támadják egymást a transformizmus kérdésében hit- és természettudomány ? Az egyház kívül áll a kérdésen és bölcsen bele nem avatkozik. Miért folytatódik sok részben a harc ma is ? Nagyon egyszerű oka van. Nem ismerik egymást, összezavarják jogköreiket. Ehhez járul a túlbuzgóság és »peccatur intra et extra muros«. Sem az illető hittudósok, sem az illető természettudósok nem vizsgálják a vitás kérdést az igazság, a helyes módszer szem- pontjából. A hittudósok a hit nevében támadták, a természet- tudósok a tudomány nevében védelmezték és gúnyolták a 1 Egy angol természettudóstól kérdeztem: mit tartanak Angliában Spencerről. ő a cambridgei egyetem boldogult rektorát, Sedgwicket idézte, ki tanára volt, s ki az ő hasonló kérdésére imigyen válaszolt : »A zoológusok azt mondják Spencerről, hogy kitűnő szocio- lógus ; a szociológusok, hogy kitűnő zoológus«.
