Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Kis-Erős Ferenc: A szépség mint esztétikai fogalom

szépnek nem fogom mondani. Végül ha azt a tudományt megismerem mint .belső tökéletességgel bírót is, de egyszer- smind hatásaiban hasznosat is, szépnek is és hasznosnak is fogom mondani. Mert bármely »igazság«, amennyiben a jó- akaró vagy vágyó szeretetnek tárgyát képezheti, jó; de amennyiben bármely »igazság«-ban megvan az a méta- fizikai meghatározottság, hogy megismerhető, igaz; végül bármely igazság, amennyiben az valamely tökély is, és mint tökélyt megismerem, s mint ilyent élvezem, egyszersmind szép is.1

570 DR. KIS-ERŐS FERENC.

III. Külső' és belső jóság.

A »külső jóság« összeesik a »hasznos« s a »mulattató« fogalmával. Ezeket azért kell külsőleg jóknak mondanunk, mert bennük nem a dolog maga, hanem valami hatása, működése (haszna, mulattató volta), tehát a dolgon kívül álló valami képezi a vágyódás tárgyát.

A »belső jóság« a dolgok tökéletességeit, jelességeit, egyszóval azon mibenlétét jelenti, melynél fogva önmaguk- ban és önmagukért alkalmasak arra, hogy önzetlen és nagyrabecsülő szeretetünk tárgyát képezzék, és nem azért, mintha nekünk valami hasznot vagy érzéki gyönyört okoz- nának. Tehát a »belső« jóság egyértelmű az »önmagáért és önmagában« jóval. — Annak lélektani oka pedig, hogy a dolgoknak azon belső jelességei, tökéletességei a szeretetre alkalmasak, abban rejlik, hogy a dolgok épen azon tökéletes- ségeik folytán eszes mivoltunkkal a hasonlóság viszonyá- ban állnak, s így az én-jét legbenső meghatározottsággal szükségképen szerető lélek ezeket is szereti, épen mert a hasonlóság folytán ezekben önmagát, én-jét, találja föl.1 2

Más szavakkal : a külső jóság a nem-tulajdonképeni szeretetnek, a belső jóság a tulajdonképeni szeretetnek tárgya.

1 Piszter, i. h. 43. lap.

2 Piszter, i. h. 21. és 22. lap.