Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Paár István: A Bne Elohim (Gen. 6,2.) mondai értelmezése
A BNE ELOHIM MONDÁI ÉRTELMEZÉSE. 501 értelmezi ezen kitételt Schoepfer is. (Geschichte des Alten Testamentes« 3. 58. 1.). Hummelauerrel tart Zorell is. »Angelos esse filios Dei quidam censuerunt, quod hi alibi hoc nomine cohonestentur... Tamen cum fieri prorsus nequeat ut purus spiritus matri- monium ineat, et hic solorum hominum referantur peccata et soli homines puniti esse dicuntur, interpretes catholici nunc vix non omnes, »filios Dei« interpretantur Sethitas, secuti Ephraem Syrum, Chrysostomum, Theodoretum, Augu- stinum, Procopium, Rupertum, alios . . . quam sententiam eo confirmant, quod Luc. 3, 38 generatio Christi per Seth et Adam ad ipsum Deum reducitur, sicut Gen. 5, 1. 3. Seth ad imaginem Adae, Adam ad imaginem Dei factus esse perhi- betur, quae Sethitis sufficiens ratio esse poterat sibi imponendi nomen filiorum Dei, et quod ita planior est ratio connexus inter Gen. 4—6 ; maxime vero si Gen. 4, 26 referri dicas natam tempore Enos filiorum Dei appellationem (vide Fr. de Hummelauer in h. 1.) plana erit sententia 6, 2.« (Lexicon Biblicum, editore Hagen, Parisiis, 1907. vol. fi. 77., 78.11.). — A szövegösszefüggés tehát ama magában véve kétséges kifeje- zésnek értelmét kétségtelenné teszi. A sz. író a megelőző 4. és 5. fejezetben oly alakban beszél, hogy minden nehézség nélkül rájöhetünk arra, hogy a »bne elohim« alatt a sethitákat és nem az angyalokat érti. A magyarázat, mely a »bne elohim« alatt az angyalokat érti, egy nagy nehézségbe is ütközik. T. i. a Szentírás elbeszélése szerint a »bne elohim« csábították el az emberek leányait, a bekövetkezett általános erkölcsi romlásnak ők voltak tulaj- donképeni okai ; és mégis a büntetés, mely az emberiséget emiatt érte, a vízözön, nem terjed ki rájuk, annak csakis az emberek lesznek áldozataivá. Ezen nehézségre már aranysz. sz. János figyelmeztet. Szerinte a Szentírásnak ezen a helyén már azért sem lehet az angyalokról szó, mivel az emberek és nem az angyalok bünliődéséről értesülünk. Ugyanezen nehézségre figyelmeztetnek újabb exegetáink is. Hummelauer aranysz. sz. János szavaihoz méltán fűzi hozzá »ubi conferas 2, 14 sq. poenam serpenti indictam«, azaz valamint a csábító
