Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Székely István: A Sibyllakönyvek

486

DR. SZÉKELY ISTYÁN.

parancsára leomlik, s e szörnyű népek elárasztják és elpusz- títják a világot.1

Némely apokrif könyv (Salamon zsolt., Ezdrás IV. könyve) továbbá a világ végén várta a fogságban maradt tíz zsidótörzs visszatérését, s azoknak a nemzetek legyőzésé- ben és a messiási ország megalapításában való segédkezését. Úgy képzelték a dolgot, hogy ezek akkorára hatalmas nem- zetté szaporodnak, és valahol a távol keleten egy boldog országban laknak. Ez a mese is továbbfejlődött később a zsidóknál.

Az őskeresztény irodalomban néha az antikrisztus álprófétája is szerepel, és az antikrisztus-király mellett a főpap szerepét játszsza. Valószínű azonban, hogy ez csak a Jelenések könyve második vadállatának 1 2 félremagyarázásá- ból eredt.

Azonkívül a zsidó theológia már a talmudban3 az igazi messiás, Dávid győzedelmes és dicsőséges fia (ben-David) mellett egy másik messiást alkotott, József fiát (ben-Joseph vagy ben-Ephraim), akit meg fognak ölni. A középkorban a kettős messiás tanát bővebben kifejtették, s József fiát a világvég rajzába beillesztették mellékalak gyanánt. Ezen középkori zsidó mondák szerint József fia harcolni fog Armillus ellen (más mondák szerint Gog és Magog ellen), azonban vereséget szenved és megöletik. Utána jön a messiás Dávid fia, ki győzedelmeskedik és megalapítja országát.4

Az antikrisztus ideje után várták az apokalypsisok a messiás (illetőleg Krisztus második) eljövetelét, a feltárna- dást, ítéletet, világégést és a világ megújúlását. Feltámadás

1 Közelesö gondolat volt, hogy a népvándorlás korában a keresztények a gotokban, hunnokban és más barbár népekben vélték Gogot és Magogot felismerhetni.

2 Jelen. 13, 11. skk.

3 Succa, föl. 52. a. b. V. ö. a középkori Targum Cant. 4. 5. 7, 3.

4 A kettős messiás tana a zsidóknál részint a szenvedő és dicsőséges messiás kettős képéből alakult, melyet a próféták rajzoltak, részint a keresztény világvégi mondák (antikrisztus-tan) hatása alatt eredt.