Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Székely István: A Sibyllakönyvek
A SIBYLLAKÖNYVEK. 449 egyik a többi fölé kerekedik. Egyébiránt már maga a három Antoninus rövid említése az előbbi császárok bővebb leírása után vagy hamisító kézre vall, vagy azt mutatja, hogy aszerző még nagyon keveset tudott az Antoninusokról, mert külön- ben azok viselt dolgait és érdemeit alig hallgatta volna el. Az V. könyvet először idézi Alex. Kelemen négyszer ; 1 Lactantius pedig ötször idézi 2 és egyszer céloz reá.3 Vélemények. Bleek a könyv második felét kevés kivétellel zsidó szerzőtől származtatja ; és pedig 260—285., 484—531. v. a Kr. e. II. század közepéről alexandriai zsidótól, 286—332. v. kis-ázsiai zsidótól kevéssel a Kr. u. 20. év utáni időből, 342—433. v. talán zsidótól, aki Kr. u. 70. körül írt. így Lücke is és részben GfrÓrer. Ewald és Hilgenfeld a könyv testét (52—531. v.) zsidónak tulajdonítják, aki Kr. u. 80. körül (Ew.) vagy 76. körül (Hilg.) írta azt. Alexandre az egész V. könyv szerzőjét alexandriai zsidónak tartja, talán a kérész- ténységből kitértnek, aki Antoninus Pius alatt írt s egyszer- smind a III. 295—488. és VIII. 1—216. verseknek is szerzője. Friedlieb az egész könyvet zsidótól származtatja Hadrián uralkodásának első részéből. Hasonlókép Badt zsidótól Kr. u. körülbelül 130-ból. Beüss és Dechent szerint az egész könyv zsidó-keresztény szerző műve, habár talán zsidó elemekkel keverve. Zahn két zsidó szerzőt különböztet meg : egyet, aki Kr. u. 71. körül, másikat, aki Kr. u. 120. körül írt, akiknek a műveiből valamely keresztény 150. év körül a mostani könyvet állította össze. Schürer a könyvet töredékek halma- zának véli, melyek legnagyobb része zsidó jellegű és eredetű, sok közönbös benne, kevés (256—259. v.) keresztény. A szám- rejtvény nem régibb Hadriánnál ; a többi nagyrészt Kr. u. az I. századból való. Geffcken az érzelmek és a nyelv egy- formaságából azt következteti, hogy a könyv teste (52— 531. v.) egyetlen egyiptomi zsidó műve, mely Domitian vagy 1 Paedag. II. 10. és Cohort. 4. 2 Div. inst. IV. 20. VII. 18., 24. Ira D. 23. 3 De mórt. pers. 2.
