Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Irodalmi értesítő

422

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

hogy talán mindenféle jámbor mende-mondát fog találni művében, vagy hogy talán a szerző csak egy pillanatra is figyelmen kívül hagyta a tárgyilagos igazságot. Ellenkezőleg, a legkomolyabb történeti munka írójától sem kívánjuk, hogy lelkiismeretesebben rostálja meg anyagát, hogy szigorúbb legyen a kritikában, mint Stolz volt.

Ha nem is domborodik ki Stolz művében a tudományos történeti jelleg (teszem föl, hogy nem idézi a fölhasznált forrásmunkákat, vagy hogy minduntalan átcsap a hit, vallás és aszkézis terére) : olvasd el csak előbb Horn művét és utána Stolzét és meg fogsz győződni, hogy a tárgyilagos igazság, történelmi hitelesség és megbízhatóság dolgában sem áll Stolz műve Horné mögött, csupán azzal az említett különbséggel, hogy míg Horn történelmi kutatásainak eredményét műhelye eszközeivel együtt viszi a kiállításra — amint komoly történet- íróhoz illik is — addig Stolz, képe elkészítése után, szintén fáradságos munkája eszközeit, mint céljára nézve fölöslege- seket, elrejtette olvasói tekintete elől.

így látjuk, hogy Stolz műve az igazság, lelki épülés és költészet hármas célját szolgálja és így kielégíti az egész embert, az értelmet, akaratot és érzelmeket; látjuk, hogy szentjét is az igazság, jóság és szépség hármas megvilágí- tásában mutatja be és így a szép, jó és igaz utáni vágyakozá- sunkat is egyaránt kielégíti.

A második mű szerzőjéről csak annyit tudok, hogy hazánkfiának, Horn Edének, aki kikeresztelkedése után Párisban egy francia nőt vett el, fia és anyja által vallásosan neveltetvén, majdnem kizárólag katholikusirodalommal foglal- kozik. Megírta többek között sz. István király és sz. Erzsébet életét és mint a minap értesültem, legújabb munkája épen

II. Rákóczi Ferencről szól. Horn Emil a magyar nyelvben is jártas és egyik francia vállalatban, mely évről-évre hozza az egyházi krónikát, a magyar részt ő dolgozza ki.

Jelen műve sikerült történeti monográfia, melyben egy derék kutató mondja el az Erzsébetre vonatkozó összes tudni- valókat, még pedig nem egy francia fölületes szellemességével, hanem egy komoly kutató alapos tudásával, szigorú kritiká j á val.