Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Irodalmi értesítő
418 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. fiukat tart szeme előtt, máskor meg házasulandóknak beszél. Mond sok fölösleges dolgot, ami a fölvilágosításhoz egyáltalán nem szükséges, nem egyszer bosszantó részletességgel. Azt hiszem, ilyen könyvben egyáltalán nincs helyén a fölvilágosítás. Legjobb, ha a fölvilágosítás élőszóval, az atyának, orvosnak lélekben olvasó mérlegelésével történik. Ha már ezek mulasz- tását pótlandó, könyvben adunk fölvilágosítást, legyen az röviden, világosan megírva külön könyvben, amelynek kényes tartalmát címe is elárulja. A szerző a felvilágosítást meg- lehetős terjedelmes könyvében szétszórtan adja meg, úgy hogy azt bajos volna belőle összehalászni. A címből, sőt még az egyes fejezetek címeiből sem gondoljuk, hogy ilyesmit fejteget bennük. Az ifjak mit sem sejtve fogják olvasni az érdekesen megírt fejezeteket, és sokszor egészen váratlanul, minden összefüggés nélkül kapnak leckét nemi dolgokról. Azzal, hogy az ifjat rászabadítjuk, hogy akkor és annyit olvasson ilyen dolgokról, amikor és amennyit tetszik, nagyban gyöngítjük ellenálló erejét, még akkor is, ha hangoztatjuk, hogy közben imádkozzék. Egészen bizonyos, hogy az ilyen olvasmányt beszélgetések fogják követni, mindez a legjobb lelkiismerettel, de a tiszta élet végtelen kárára. Hogy a nemi fölvilágosítás magában milyen keveset ér, mutatja a párhuzam az iszákossággal. Ennek a természete senki előtt sincs elrejtve, káros hatásáról mindenki meg van győződve és mégis mennyi áldozata van. Tiszta gondolkodásra kell az ifjakat szoktatni, ezt pedig terjengős fölvilágosító olvasmányokkal nem érjük el. Néhány rövid, világos atyai szó a tisztaságnak mindig nagyobb szolgálatot tesz, mint egy egész könyvtár. Sokkal jobban szerettem volna, ha szerzőnk két könyvet ír ehelyett az egy helyett. Egyet a tiszta életről, úgy amint azt könyveinek nagyobb részében igen szépen megtette, el- hagyva belőle a nemi fölvilágosítást, úgy mint Payot az Akarat nevelésében. Egy másikat, sokkal kisebbet, a nemi fölvilágosítás szolgálatában, bár ennek megírását, megvallom, szívesebben másra bíznám. Budapest. Dr. Hanauer Á. István.
