Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

415

eszköz az egyházi szónokra nézve a szívnek ihlettsége, bele- mélyedése az isteniekbe, benső egyesülése Krisztussal, a fölkenttel, minden szentségnek ősforrásával, és belemélyedése az imába és elmélkedésbe«. Mindez igen szépen, sőt gyönyö- rüen van mondva, hanem megfelelő kenetes kifejezésekkel az egyház miseimáiból, mondatokkal, részletekkel a Szentírásból, a szentatyák és jeles egyházi szónokok műveiből kellett volna érzékeltetni a szép körülírást. En sok helyet találtam Szabó Imre prédikációiban, melyeken a kenetesség méze ömlik el. Különben régi vágyam erről külön tanulmányt írni, csakhogy míg ez megszülemlik, még sok művet kell átolvasni és átérezni.

A szónoki előadás eszközei, kellékei, a szentbeszéd részei, nemei alak és tartalom szerint, mind részletesen és alapos készültséggel vannak tárgyalva. A példa- és szemelvénytárban a legjelesebb szerzőktől találhatók megfelelő idézetek és minta- beszédek. Sajnos, hogy a magyar hitszónoklati irodalom szűkösen van képviselve.

A tudós szerző rendkívül fáradságos munkát végzett a tömérdek forrásmunka áttanulmányozásával. Teljesen át van hatva föladatának fontosságától s föladatának magaslatán áll is mindig. Nagy előszeretettel használta Bravo y Tudela spanyol munkáját : Tratado de la predicacion cristiana. (Madrid, 1866.) Ez sem olyan könyv, mint a XVI. századbeli Panigarda műve : II modo di componere una praedica. Szerző műve sem tankönyv, hanem tudományos alapra fektetett, nagy készültséggel, magas lelkesültséggel, finom műízléssel, a tárgy iránti rajongó szeretettel, szép stílusban megírt tudó- mányos kézikönyve az egyházi szónoklatnak, amelyre tagad- hatatlanul nagy szükség van, mert »áttekintve a szónoklat és az irodalom egyetemes történetét, fájdalom, arról győződünk meg, hogy mióta'csak a világon írnak és szónokolnak, a gondo- latokban soha oly rapszódikus kuszáltság és összefüggéstelen- ség, oly rendetlenség és rendezetlenség, szóval oly zűrzavar nem uralkodott — úgy az irodalom, mint a szónoklat meze- jén — mint napjainkban — — úgy hogy ma azt tartják »zseniális «-nak, ami összefüggéstelen és rendezetlen, »unal- mas«-nak és »középszerűdnek, ami kifogástalan és helyes.