Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
fölállított érvét, mely bizonyítja, hogy a tökéletes lénynek léteznie kell, jóllehet találok egy hiányt ezen érvben : »Föl- tételezi egy tökéletes lénynek lehetőségét. Ha ezen egy pontot is bebizonyítja, az érv teljes és jó lesz.« (Leib- nitz : Kleinere philosophische Sriften XXIV.) Leibnitznek tehát elegendő, ha Istennek, egy legtöké- letesebb lénynek lehetőségét bebizonyítjuk. Ezen véleménye különben természetes folyománya azon tanának, mely sze- rint lelkünk már előre meg van teremtve és az eszmék is vele születettek. Érvét különben így adja elő : »Azon lény, melynek lényegéből következik léte, ha lehetséges, azaz 11a van lényege, létezik. Már pedig Isten azon lény, kinek lénye- géből folyik léte. Tehát létezik Isten, ha egyáltalán lehet- séges.« (Nouveaux essais etc. Lib. IV. c. IX.) Első pillanatra látható, hogy ezen érv sem bizonyítja be Isten létét. Az altétel ugyan helyes, mert semmi állítást sem foglal magában,, de a főtétel föltételes mondat létére nem adhat föltétlen értékű konklúziót, mert : Peiorem sequi- túr semper conclusio partem. Hisz épen azt kell bebizo- nyítani, hogy Isten lehetséges ! Honnan bizonyítjuk ? — Némelyek abból indulnak ki, hogy vannak esetleges lények, amiből azután lehozzák a szükséges lény létét. Nagyon helyesen, de ha így bizonyítunk, megszűnik Leibnitz- nek érve lénytaninak lenni, és lesz belőle argumentum a posteriori, mert az esetleges lények létét csak tapasztalás- ból tudhatjuk. Jobb volna, 11a úgy érvelnének, hogy Isten azért lehetséges, mert nem foglal magában állítást és taga- dást azonos szempontból, amely esetben az érv így ala- kulna : Azon lény, mely nem foglal magában ellenmondást és melynek lényegéből léte is szükségképen folyik, létezik. Ámde Istennek, mint legtökéletesebb lénynek fogalma nem foglal magában ellenmondást, mert a legtökéletesebb lény- nek eszméje nem állítás és tagadás azonos szempontból, tehát létezik. Ezen formájában tagadhatatlanul többet mond, de helyesen jegyzi meg Munynck a főtételre vonatkozólag »hogy ha valami nem foglal magában ellenmondást, követ- kezik ugyan, hogy azt eszünk mint reálist fogja föl és ha 38 KASZÁS MÁRTON RAJJIUND.
