Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
358 DE. I'ATA K Y ARNOLD. e képek nem egységesek (39,3—12. 60, 8. 23 ; 61, 12 ; 70, 3—4; 71, 16—17.). Jézus idejében közönségesnek az a gondolat látszik, hogy egyes kiváltságos férfiak, mint pl. Henoch, Illés, Ezdrás és a hozzájuk hasonlók haláluk után a mennyei boldogságba jutnak ;1 de hogy az összes meghalt igazak haláluk után közvetlenül a mennyországba jutnak, csak a hellenista zsidóságnak jellemző tétele, s mintegy a föltámadás tanát pótolja. A föltámadottak testéről tüzetesen ír a Baruch-apokalypsis (50, 1—51, 6 ; v. ö. Ezdrás IY 7, 97.). Vitás kérdés, hogy a föltámadás csak az igazakat illeti-e, hogy részt vehessenek a messiási országban, vagy pedig általános -e az Ítéletre ? Az első régebbinek látszik (Ps. Sál. 3, 16 ; 14, 2 skk.), s Josephus is mint általános farizeus-véleményt említi (Antt. XVIII. 1, 3; Bell. Jud. II. 8, 14.). A második nézet csak ennek kiterjesztése (Dániel, Henoch, Baruch- és Ezdrás-apokalypsisok, Misna). S itt újra eltérők a vélemények, hogy a föltámadás a messiási idő előtt vagy után fog-e beállni ? Az első a régebbi, mert az ősi fölfogás szerint az ítéletnek az a célja, hogy bevezesse a messiási kort; s csak midőn a végső boldogságot a messiási kor után várta a zsidóság, akkor került az Ítélet a messiási idő végére, mint döntés az emberek végső sorsa fölött (Ap. Bar. és Ezdr. IV.). A föltámadásra és Ítéletre az isteni har- sona hangja hív (Ezdrás IV. 6, 23.).2 Míg a régebbi emlékekben az isteni ítélet összeesik a pogány nemzetek fölött tartandó büntetéssel a messiási ország kezdetén, a Baruch- és Ezdrás-apokalypsisok szerint az Ítélet általános világitélet lesz. Egész Izraelnek része lesz a jövő boldogságban, csak a bűnösök vannak onnan kizárva. Az egyes ember fölött hozandó isteni Ítélet szorosan követi életének jó vagy rossz cselekedeteit, melyek égi könyvekbe jegyezvék föl. Az isteni Ítélet a gonoszokat a gehenna tüzébe veti, s büntetésük örök ; 3 az igazak azonban .9 ,14 נ 2 V. ö. Kor. I. 15, 52 ; Thessz. I. 4, 16 ; Mát. 24, 31. 3 Ritka helyek ideiglenesnek tüntetik e büntetést, pl. Edujoth II. 10 ; de az általános felfogás örök pokoli büntetésről tud.
