Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában

350

DR. PATAKY ARNOLD.

csak egy helyen tesz említést a Semone Esre, midőn »Dávid sarjadékának« elküldését óhajtja. Egyebekben csak a zsidó politikai állam és istentisztelet helyreállításáért esede- zik, messiási világbirodalomról, általános Ítéletről nincs benne szó.

A Targumok gyakran beszélnek a Messiás-királyról,/ de keletkezésük kora jóval kívül esik a tárgyalt korszaktól. Ugyanezt kell mondanunk a Misná-ról, Talmudról, Midra- simról, melyek ugyan tartalmaznak régebbi magyaráza- tokát és véleményeket is, de szintén a későbbi kornak termékei.

A későbbi zsidóság messiási reményét, a harmadik keresztény század elején a Philosophumenon szerzője így foglalja össze :1 2 »A Messiás Dávid nemzedékéből fog szár- mázni, de nem szűztől és a Szentlélektől, hanem férfitól I és nőtől, amint minden emberről el van végezve, hogy magból j származzék. A Messiás király lesz fölöttük, harcias és hatal- más férüú, ki az egész zsidó népet összegyűjti és minden néppel hadat visel, a zsidóknak fölépíti Jeruzsálemet királyi városként, melyben összeszedi az egész nemzetet és ismét visszaállítja régi helyzetébe mint olyant, amely uralkodik, bemutatja az áldozatokat és hosszú ideig békességben él. Ekkor általános háború támad, melyben a Messiást kard öli meg. Nemsokára beáll a világ vége és elégése, s így betelje- sedik az, amit a föltámadásról hiszünk és mindenki meg- kapja tetteinek jutalmát«.

Helyén volna még a szamaritánusok messiási eszmé- jéről is legalább röviden megemlékeznünk, de e tárgyról szóló forrásaink mind ifjabbak Jézus Krisztus koránál. A Messiás neve : Tahéb (talán : »a visszatérő« vagy »a megtérítő), s első sorban próféta, aki mindenütt helyre- állítja az igaz tant,2 de egyszersmind pap és király is lesz.3

1 IX. 30.

2 V. ö. Ján. 4, 25.

3 E kérdés irodalmát 1. Schürer i. m. II. 522. 1.