Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
342 DR. PATAKY ARNOLD. új korszak, az igazságosság és üdvösség világa következik, hol minden rejtélynek boldog megoldását megtaláljuk. Ily módon, midőn a jelen élet semmi vigasztalót nem nyújt, a szerző teljes lélekkel a jövő jobb korszak reményébe merül. De mikor jő el a boldogság kora ? Azzal a felelettel válaszol, mely ősidőktől fogva megvigasztalta az aggódó emberi szivet : a vég közel van. Amint az eső több az egyes csöppeknél, és a tűz több a fönnmaradó füstnél, úgy az elmúlt idő mennyisége is jóval nagyobb a még hátralevőénél. S ámbár a szerző tudja, hogy türelemmel kell várnia Isten rendeléseit, mégis megkérdi Uriel angyaltól — akivel eddig is párbeszédet folytatott, mik lesznek az idők végének jelei ? Az angyal így válaszol : A föld lakóin nagy félelem vesz erőt, az igazság el lesz födve s a hit országában nem lesz gyümölcs. Az igazságtalanság egyre nagyobb tért hódít, a most uralkodó ország járatlan pusztasággá lesz »három idő múlva«. Ekkor a nap éjjel fog világítani s a hold nappal, a fákról vér csöpög, a kövek kiáltanak, a nemzetek lázongásba jutnak, a világ- rend megbomlik s uralomra jut, akit a föld lakói nem várnak (valószínűleg a végső idők kegyetlen zsarnoka, aki megfelel az Antikrisztusnak). A madarak megérzik a veszélyt és más tájakra költöznek, a Holt-tengerben halak lesznek s a tenger éjjelenkint hangot hallat, melyet sokan nem értenek, de mindenki meghall. Sok helyen megnyílik az örvény és hosszú időn keresztül tűz tör ki belőle. A vadállatok közt, az emberi társadalomban, sőt az élettelen természetben is minden rend fölbomlik. Ezzel végződik az első látomás (3, 1—5, 19.) A második visio (5, 20—6, 34.) ugyanezen kérdéseket folytatja. Ezdrás kérdi, miért adta Isten a pogányok kezébe az ő egyetlen, kiválasztott nemzetét ? Uriel megvigasztalja, hogy Isten még mindig szereti népét, de ezen kérdés meg- fejtése nem emberi elmének való. Isten ígéretei nemcsak egy nemzedéknek szólnak, s e világon szükséges, hogy az egyes nemzedékek fölváltsák egymást. E világ elavult, elvesztette ifjú erejét, vége közel áll. A végső napot senki más, mint maga Isten fogja fölhozni. Itt újra következik a világ végét megelőző jelek részletezése. Könyvek fognak megjelenni az
