Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
A P ARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI. 325 használata szerint, érteni; de lehetségesnek mondja mégis,1 hogy Ignác valamely, Antiochiában és Ázsia többi részében használatos, ima-formulát (eucharistikus imák) tart szem előtt. Elismeri Kattenbusch, hogy Ignác leveleiben épen feltűnően a Romanum-ra emlékeztető helyek vannak (Ephes. 18, 2; 19, 1; Trall. 9, 1; Smyrn. 1, 1), de szerinte ez csak eset- leges (!) és csak azért feltűnő, mert mi már ismerjük a R-nak szövegét és így azonnal annak reminiscentiá-ját véljük felismerni.2 Valószínűnek tartja továbbá azt, hogy Ignác ismerte és használta a synoptikusokat és csaknem bizonyosnak azt, hogy Ignác a kevéssel előbb megjelent János-evangeliumot ismerte és annak theológiai (pneumatikus) rendszerét magáévá tette.3 IX. Harnack-nak és Kattenbusch-nak a Magn. XI. alatti helyre nézve Zahn ellenében talán igazuk lehet, mivel ott nem cseng ki világosan a symbolum szövege, de már Trall. IX, 1 és Smyrn. I, 1 alatti szövegekben a symbolum szövege oly feltűnően lép fel, hogy azt esetlegességnek nem tekint- hetjük, hanem valóban a symbolum idézésének kell tekinte- nünk. Lássuk már most e helyeket; a 3. articulusra nézve e két szöveg közül főleg a Smyrn. I, 1 a döntő szöveg. 3. Ignác püspök levele a tralles-i hívekhez. IX.1 Kíoifiódητε ονv, όταν νμίν χωρίς Ιησού Χρίστου /.αλί] τις, τον εκ γένους ίαυίδ, του έκ Μαρίας, ο άληϋ'ως έγεννή&η, εφαγέν τε καί ε'πιεν, αληθώς εδιώχ&η επί Ποντίου Πιλάτον, αληθώς ίστανρώΟη καί άπέ&ανεν, βλεπόντων των έπονρανίων καί επιγείων καί υποχθηνίων' 2 0,' καί άληϋ’ως ηγέρ&η από νεκρών, έγείραντος αυτόν του 5ιατρός αυτόν, ος IX.1 Obturate igitur aures vestras, cum vobis quispiam loquitur sine Jesu Christo, qui ex genere David, qui ex Maria, qui vere natus est, edit et bibit, vere persecu- tionem passus est sub Pontio Pilato, vere crucifixus et mortuus est,videntibus coeele- stibus et terrestribus et-suter- raneis; qui et vere resur- rexit a mortuis, resuscitante י U. o. 319. 1. 2 U. o. 318. 1. ‘ U. o. 316-7 1. Hittudományi Folyóirat. 1907.
