Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
A kalocsai főgimnázium bölcseleti köre - Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
216 VEGYESEK. VI. FEJEZET. Az elöljárókról. »Obsecro itaque vos, ego vinctus in Domino, ut digne ambuletis voca- tione, qua vocati estis.« Eph. 4, 1. »A szemináriumi elöljáró angyala növendékeinek, kiknek mindegyiké- hez ismételve intézi az Ür e neveze- tes szavakat, melyeket először Izrael népéhez intézett : Ecce ego mittam Angelum meum, qui praecedat te et custodiat in via et introducat in locum, quem paravi, observa eum et audi vocem eius, nec contemnen- dum putes : qui non dimittet, cum pecqaveris, et est nomen meum in illo«. Exod. 23, 20—21. Watterott. Jelen fejezetben kizárólag a kisszemináriumi viszonyokat fogjuk állandóan szem előtt tartani. Általában tapasztaltam, hogy hazánkban a kisszemi- náriumi elöljárók kiszemelése nem történik azzal a gonddal, melyet az elöljárói tiszttel járó iszonyatos felelősségű feladatok okvetlenül megkívánnának. Hangsúlyozva szeretném megemlíteni, hogy a kisszemi- náriumi elöljárókat époly gonddal kellene kiválogatni, az egyházmegye kiváló és rátermett papjai közül, mint a nagy- szemináriumban. Ne higyje senki, hogy kisszemináriumi elöljárónak jó a töltelék, a fölösleg, a tartalék ! Ellenkezőleg, sem kor, sem papfölöslegesség, sem érdem, sem tudomány, sem egészségi állapot,־hanem egyesegyedül a hamisíthatatlan hivatás, a rátermettség, a hozzáértés és hajlam adja meg a legfőbb és alapképesítést az elöljárói tiszt- séghez — a kisszemináriumban is ! Roussueau mondotta : »Akinek nincs módjában gyér- meket nevelni, nincs is jóga azokat nemzeni.« És én azt
