Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
VEGYESEK. 191 •dalmi társaságok. Maga a Szent-István-Társulat is a reá háruló óriási feladatokkal szemben szegény, s amellett sza- bályai inkább a szélesebb rétegek irodalmi táplálására utal- ják, mint a magasabb tudományok és a szakirodalom támo- gatására. Pedig hogy kellő tudományos szervezet és intéz- mények mellett kisebb nemzetek is tényezői lehetnek a tudománynak, azt bizonyítja a belgák, hollandok, dánok példája, melyek mind kisebb nemzetek a magyarnál s nyelvük is — eltekintve a belgák egy részének francia nyelvétől — szőkébb körre szorítkozik a magyarnál, mégis tiszteletre- méltó helyet vívtak ki maguknak a tudomány terén. Sokat tehetne azonban e téren a magyar kath. egyház a maga hatalmas anyagi erőivel, ha feladatai körébe vonná a tudomány hathatós támogatását és 11a az eddiginél még nagyobb gondot fordítana arra, hogy a kereszténységgel érintkező profán tudományok terén pl. filozófiában, természet- tudományokban, keleti tudományokban, ha kell külföldi szakiskolák igénybevételével is alaposan képzett szak- embereket neveljen. Meg kell azonban vallanunk, hogy itt igen nagy nehézség az évről-évre növekedő paphiány, mely megakadályozza, hogy az egyházmegyei hatóságok és szer- zetes rendek tehetséges fiatal papoknak a szélesebbkor!! tudományos kiképzésre alkalmat, s a tudományok további művelődésére időt és módot adjanak. így azután megesik, hogy nagytehetségű, szép reményekre jogosító fiatal papok félreeső falvakban vagy irodák poros aktái közt vesznek el a tudományra, melynek oszlopai, az egyházra, melynek díszei lehettek volna. Sőt még a középiskolák és theológiai intézetek paptanárait is kénytelenek elüljáróik annyira el- halmozni mellékteendőkkel, hogy lehetetlenné válik reájuk nézve minden további önképzés és tudományos kutatás, sőt tanári működésük is puszta gépileges leckeadássá válik, melytől mielőbb szabadulni igyekeznek. A felsoroltakon kívül van még egy ok, mely különösen a keresztény tudomány és keresztény bölcselet művelését hazánkban megbénítja, s ez az, hogy közönségünk nem látja be a tudomány és élet, a bölcselet és gyakorlati kereszténység
