Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pályi József: A bűnbánat szentsége és a nemkatholikusok
A BŰNBÁNAT SZENTSÉGE ÉS A NEMKATHOLIKUSOK. 181 melyet bizonyítani nem tud, Isten előtt és lelkiismeretében ment a kiközösítéstől. Ezen kiközösítés tulajdonképen csupán látszólagos, de következménye mégis valóságos büntetés, ha az egyház vele úgy bánik, mint kiközösítettél. Az egyháznak az illetőt bűn- tetni formaliter nincs joga, de joga van materialiter, míg csak be nem bizonyítja, hogy lelkiismeretében nincsen kiközösítve. A világi törvényszéknél is előfordul azon eset, hogy a bíró valakit a bizonyítékok alapján elítél, mert a terhelő adatokkal szemben ártatlanságát nem tudta vagy nem akarta bizonyítani. Ebben az esetben — tehát a materiális nemkatholikus- nál — a kiközösítés feloldozása csak annyit jelent, hogy az egyház lemond azon jogról, miszerint az illetőt kiközösítettnek tekinthesse és büntethesse, azaz ezen büntetéseket elengedi. 5. Hanuy dr.1 szerint azonban a kiközösítés a külső fórumra csak akkor érvényes, ha a bíró ítéletileg kimondja, hogy az illető az ipso facto kiközösítéssel sújtott vétséget valóban elkövette (sententia criminis declarator ia). Ezen vélemény, nézetem szerint, az egyház külső fóru- mát nagyon szűk térre szorítja. A kiközösítés természeténél fogva a külső fórumhoz tartozik, mert az egyház jogrendjének megvédésére szolgál. Ha azonban a vétség titkos, ha ennek következtében az egy- háznak a kiközösítésről nincsen a külső fórumban tudomása, akkor mondjuk, hogy a kiközösítés csupán a belső fórumban áll fenn. Az egyház azonban nem csupán bírói Ítélet után szerezhet tudomást a kiközösítésről. Nincs-e joga az egyháznak valakit kiközösítettnek tar- tani, büntetni (egyházi temetést megtagadni stb.), ha vétsége tényleg nyilvános, ha biztos, hogy a bűnt elkövette és nyíl- vános, köztudomású az is, hogy a bűn következtében kiközö- sítésbe esett, minthogy a szükséges feltételek megvoltak ? Ha bírói ítélet nélkül a külső fórumban nincsen kiközö1 A vallásváltoztatás Magyarországon 108. 1. »Egyh. Köz- löny« 1905. 45. sz.
