Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pályi József: A bűnbánat szentsége és a nemkatholikusok
150 DR. PÁL VI JÓZSEF. Még ha ezen valószínűség nagy is, ez nem teszi őket most méltaltanokká a szentségek felvételére, a bűnfeloldo- zásra. Akinek a gyónáskor őszinte bánata és erős fogadása van, méltó a feloldozásra, mert kellő előkészülete van (dis- positus). Ezen előkészület nem szűnik meg, ha előre is lehet látni, hogy gyengesége, vagy más körülmények miatt a gyónás után bűneibe ismét vissza fog esni.1 A mi esetünkben is méltó lesz az illető a feloldozásra, ha bánata őszinte, ha a gyónás idején erős volt elhatározása, hogy a katholikus hitet soha meg nem tagadja. Abból, hogy később valószínűleg mél- tatlan lesz a feloldozásra, nem következik, hogy most is mél- tatlan. A szentség méltósága sem követeli, hogy a feloldozást megtagadjuk mindaddig, míg csak formálisan vissza nem tér. A szentségek az emberekért vannak. Az illetőnek sem használunk. Későbbi hittagadásának bűne, ha valóban bekövetkezik, lényegesen kisebb lesz-e azáltal, ha a szentségeket tőle megtagadjuk ? Ha valóban a nemkatholikus felekezethez pártol, bűne nem abban áll, hogy a szentségeket megveti, hanem abban, hogy elszakad attól az egyháztól, melyet Krisztus igaz egyházának ismert és vallott. Ezen bűn nem lesz legalább lényegesen nagyobb, ha előbb már a szentségekhez is járult. Nehezen hiszem, hogy fokozzuk az ilyen vágyát a katho- likus egyház után, ha a szentségekhez nem; bocsátjuk. Nem fokozzuk-e inkább akkor szeretetét, ragaszkodását az egyház- hoz, ha részesítjük az egyház kegyszereiben, ha a szentségek (gyónás, áldozás) által részesül a lelkiismeret édes békéjében és vigasztalásában ? Nem fogja-e őket a formális vissza- térésre is ösztönözni, ha később látnák, hogy a törvényes kort elérve csak úgy járulhatnak tovább is a szentségekhez, ha szétszakítják azon látszólagos kapcsot is, mely őket eddig az akatholikus felekezethez fűzte ? Az ilyenek tulajdonképen kathohkusok. Épp azért a nemkatholikusok rekonciliációjánál előírt szertartásokat rájuk 1 Noldin, Summa Theologiae Moralis. Ed. II., III. n. 253.
