Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
A ZSIDÓ THEOLOGIA MESSIÁSI ESZMÉJE. 143 ׳ volnának //is rabszolgaságban, visszanyerik szabadságukat, mert erényes életük bámulatba ejti uraikat, kik szégyelni fogják, hogy maguknál jobbak fölött parancsoljanak. — Ha megérkeztek a szentföldön, felépítik a leomlott városokat, a pusztaság ismét benépesül és a terméketlen ország vissza- kapja termékenységét. A második helyen leírja azon kor boldogságát, amely- ben az emberek Istenhez fognak térni. Biztonságban lesznek a vadállatoktól, melyek a házi állatokkal vetekednek a sze- lídségben. Az emberek közt is állandó béke leszen, s aki ezt meg akarná zavarni, elpusztul. Egy férfiú fog harcba szállni és nagy, népes nemzeteket győz le,1 mert Isten maga nyújt segítséget szentjeinek, s ez a lélek és a test legyőz- hetetlen erejében áll, melynek senki sem képes ellentállni. Egyes ellenségeik ellen nem is a szentek maguk, hanem darazsak fognak küzdeni. A szenteknek nem lesz bántódá- suk a harcban, s a győzelem után kegyesen fognak bánni a legyőzöttekkel ; hatalmukat a magukat alávetők javára fordítják. — A messiási kor egyéb javai : a vagyon és jólét, a test egészsége és ereje. Bár Philónál az erkölcsi elem a legfontosabb, nem képes magát teljesen kiszabadítani a népies felfogás hatása alól. Az erkölcsi eszménykép megvalósulása után ő is a külső boldogság idejét várja a jókra, s ettől az uralkodás reménye nem választható el. Az a nagy férfiú, aki hadat vezet és a jókat győzelemre viszi, nem más, mint a Mes- siás. És figyelmünket nem kerülheti ki az a tény, hogy bár Philo alapnézetei ily Istentől küldött uralkodót nem kíván- nak meg, mégis beleveszi a messiási kor leírásába. (Folytatása következik.) Nagyvárad. Dr. Pataky Arsold. 1 Mózes IV. 24, 7. a LXX. fordítás szerint.
