Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
132 DB, PATAKY ARNOLD. lag kevés benne a messiási elem. Az egész könyv inkább oly jelenésekből áll, melyek a természetnek és Isten országának titkaira vonatkoznak. Legtöbb messiási vonatkozás a 90. fejezetben van, a történeti látomás befejezésében és a képes beszédekben (37—71. fej.) ; de megjegyzendő, hogy a képes beszédeket tartalmazó rész jóval későbbi eredetű, és semmi esetre sem tehető előbbre Herodes koránál.1 A 90. fejezetben a szerző a pogány (nevezetesen a szír)Jí hatalomnak utolsó nagy támadását várja, melyet Istennek! különös, csodás közbelépése hiúsít meg (16—19. vv.). Ekkor trón emelkedik fel a kedves országban s Isten az ítélethez ül. A bukott angyalok és a gonosz izraeliták a tüzes mély- ségbe vettetnek (20—27.). A régi házat (Jeruzsálemet) el- teszik az útból, Isten új házat hoz és a régi helyére állítja ; az új ház szebb és nagyobb a réginél (28—29.). Ez új Jeru- zsálemben laknak a jámbor izraeliták és fogadják a pogá- nyok hódolatát (30.). Egy fehér tulok képében megjelenik a Messiás, kihez minden pogány könyörög és megtér Izrael Istenéhez. Igen jellegzetes módon lép előtérbe a későbbi mes- siási eszmének transcendentális jellege : az új Jeruzsálemnek nincs semmi közös vonása a régivel, hanem csodálatos módon az égből jő le. — Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy t a Henoch-könyv legrégibb részeiben az egyesek részére nem örök, hanem e világon töltendő hosszú és boldog életet vári (1, 8; 5, 7—9; 10, 9—11, 2; 24. és 25. fej.); eszményej tehát a pátriárkákéhoz hasonló nagy kor. Az egyedekre szóló vallási remény még egy sorban mozog Jézus Sirák fia-könyvének eszméivel. A Henoch-apokalypsis képei (37—71. fej.) a Messiást Dániel könyve képeinek nyomán rajzolják. Az »emberfia« a Messiás, ki az égből jő le, tehát praeexistentiával bír. Isten »Választottja« dicsőségének trónján ül, az emberek közt fog lakni, Isten áldásossá változtatja a földet, s csakis 1 L. Schürer, Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi, III. 200. skk. 1.
