Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
A ZSIDÖ THEOLÖGIA MESSIÁSI ESZMÉJE JÉZUS KRISZTUS ÉS AZ APOSTOLOK KORÁBAN. I. FEJEZET. ג־מ• A régi és újabb messiási eszme. Babyloni fogságból való visszatérés óta a zsidó nép theologiáját két nagy eszme vezeti: a törvény tisztelete és a Messiás várásajA kemény büntetés megtette hatá- sát; a makacs zsidó nép, mely eddig folyton-folyvást ellensze- gült az isteni parancsnak, az országát ért szörnyű csapás alatt most az ellenkező végletbe csap, a törvény tiszteletét és megtartását annyira viszi, hogy elfelejti a lényeget és tel- jesen a külsőségekbe vész. A történelem alakulása is csak növelte a ragaszkodást Jahve törvényéhez. A zsidó nép függetlensége a babyloni fogsággal jóformán teljesen elve- szett ; játéklabdája lett a szomszédos nagyhatalmaknak, a perzsa, egyiptomi, seleucida, görög és végül a római világ- birodalmaknak. Egyedül a törvény maradt meg birtokuk- ban, mely biztosította őket, hogy e szerencsétlen helyzet dacára is ők Istennek kiválasztott népét teszik, Jahve sző- vétségre lépett velük és védelmezi őket. Innen magyaráz- ható a görcsös ragaszkodás atyáik hitéhez. Ugyanez a politikai helyzet egyre jobban kifejtette az óhajt az eljövendő szabadító iránt. Mint említettük, az volt a felfogás, hogy a zsidó nép Isten választott népe, Jahve szövetséges isten, ki azért adott a népnek mindenre kitér- jedő törvényt, hogy bő érdemszerzésre nyújtson alkalmat.
