Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Paár István: A Genesis egyes helyeinek állítólagos polytheista jellege
A GENESIS EGYES HELYEINEK ÁLLÍTÓLAGOS POLYTHEISTA JELLEGE. 115 Hitzig (Tappehorn, i. ni. 48. 1.) Zapletal szerint is (i. m. 28.1.) legtermészetesebb ama kifejezést akkép értelmezni, hogy az nem más, mint Elóhimnak önmagához intézett beszédje, mely magában véve nem lehetetlen és igen jól illik az ünne- pélyes alakhoz, melyet az elbeszélés magán visel. Hummelauer azonban (i. ni. 108. 1.) folytatja : »verum quod in hoc soli- loquio difficultatem habet, est pluralis verbi, disputatur enim, adhibuerintne Hebraei pluralem majestatis«. Nevezett plu- ralis mellett fölhozza : »Aliquod vestigium pluralis digni- tatem rei exprimentis habes in nominibus quibusdam vene- randae antiquitatis, quae cum unam rem sanctam exprimant, nonnisi plurali numero construuntur : ita ס־הלא (Elohim), quam vocem cum Hebraeis norant Aramaei et Arabes, igno- rant Assyrii et Aethiopes ; et םיפדו (teraphim). (cf. Gen. 31, 34. 1 Reg. 19, 13., 16.) Iam si plurali nominis quandoque dignitas rei exprimatur, non est cur negemus, quandoque etiam plurali verbi et suffixorum, qui proprie dictus est pluralis majestatis, expressisse dignitatem loquentis Hebraeos.« Azok- nak, kik ezen többest nem fogadják el pluralis majestatis- ként azért, mivel a pluralis ezen faja a zsidók előtt ismeretlen volt ezen korban és az szent könyveikben csakis a fogságot követő időben fordul elő, azt feleli (i. m. i. 1.) »ejus (pluralis majestatis) nos exempla invocare posse nostrum textum, itemque Gen. 11, 7. ; Zs. 6, 8. 41, 22. et fortasse alios quosdam textus«. Jóllehet a pluralis majestatisnak általában való jogosultságát kimutatta, azt azonban ezen a helyen még sem veszi fel »quominus tamen cum Knobel, Umbreit, Reinke pluralem majestatis Gen. 1, 26. astruamus, prohibet alter textus 3, 22. »Ecce Adam quasi unus ex nobis factus est« qui ad pluralem majestatis nequaquam revocari potest, quod sensere Chald. Symm. ונממ (mimmenu) interpretati non ex nobis, sed ex ipso, at minus feliciter. Verum, si 3, 22. agnoscen- dum sit vestigium Trinitatis, nulla suppetit ratio ejusmodi non etiam 1, 26. admittendi«. A Szentháromságra való vonat- kozást lát ezen a helyen Tappehorn is (i. m. 15. 1.). Hoberg is (i. m. 15. 1.) Hummelauerrel és Tappehornnal tart, azonban némi különbséggel ; ő ezen többesben nem a három isteni 8*
