Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Paár István: A Genesis egyes helyeinek állítólagos polytheista jellege

110

DH. PAAR ISTVÁN.

vannak teremtve (ut praesint Gen. 1, 16., 18.). Isten többes számban beszél (faciamus, Gen. 1, 26. v. ö. 11, 7.). Ha sej- telmem nem csal, a bibliai teremtés-monda egy régibb poly- theista mythos megtisztítása által nyerte mai alakját, mert e két hely alighanem a sok istenség nyomait árulja el, melye- két a monotheista kéz — mint Gunkel is véli — el nem tűn- tetett.« (Hittud. Folyóirat 1905. 9. 1.) Ügy gondolom, nem végzek tehát fölösleges munkát, midőn ezen kérdéssel fog- lalkozom. Minden egyes idevágó helyre, melyre ezen fölfogás hívei hivatkozni szoktak, nem kívánok vonatkozást tenni, hanem csakis azokra, melyeket Hölszky is idéz. Lássuk, csakugyan polytheista jellegűek-e ama szentírási helyek.

Hölszky szerint, mivel Gen. 1, 16.. 18. azt olvassuk, hogy az égitestek uralkodásra vannak teremtve, e hely alighanem a sokistenség nyomait árulja el. Míg Hölszky egész határozottan nem meri a polytheista jelleget meg- állapítani, Gunkel (Genesis 2 96. 1.), Zimmern (Keil, Babel- u. Bibelfrage, 56. 1.) és Jeremiás (Das Alte Testament im Lichte des Alten Orients. 70. 1.) habozás nélkül kijelentik, hogy ama szentírási kifejezés a sokistenség jellegét viseli magán. A babyloniak az égitesteket istenítették, ugyanezen fölfogás tükröződik vissza a Genesis idézett helyén is. Well- hausen is ezen kifejezésben mythológiai fölfogásnak marad- ványát látja. (Biblische Zeitschrift, 1903. 196. 1.) Ezen föl- fogás nem indokolt. A szentíró ama helyen nem használ polytheista színezetű kifejezést, azzal csak annyit akar mondani, hogy az égitestek azért lettek Istentől teremtve, hogy világítsanak nappal, illetve éjjel. Mire támaszkodik ezen értelmezésünk ? A szentíró népies fölfogás szerint beszél az égitestekről, már pedig ilyen értelemben az égitestek a nappal és éjjel uralkodóinak méltán mondhatók. Fönséges a napnak az égen való megjelenése, dicső az útja, megragadó az égről való letűnése. Egyedül uralkodik az égen, nincsen hozzá fogható versenytársa. Ahol ragyog, ott nappal van, ahonnan letűnt, nincsen ott többé nappal. Hasonlóan a hold is, jóllehet megjelenése és szerepe nem mérkőzhetik a napéval, uralkodóként tartja fölvonulását az éjjeli égen, fénylő csilla-