Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
8 KASZÁS MÁRTON RAJ MUND. tizmus kezdetben idegenkedett a tudományoknak és külö- nősen a filozófiának nagyobb mértékű művelésétől. Meg- feledkezett azonban egy törvényről, mely szerint a hatás mindig ellenhatást szül. Amilyen mértékben iparkodott kebelében a bölcselkedés szellemét elfojtani, olyan mértékben, sőt még sokkal nagyobban tört ki később. Körülbelül Leibnitz- cel kezdődik a protestantizmus kebelében a nagyobb mértékű bölcselkedés. Ö azonban még nagyon vallásos bölcselő. Tanítványa Wolf volt, aki már nagyon közel járt ama racionalizmushoz, mely Kant- és tanítványaiban érte el tető- pontját, és amely az egész keresztény Istentant iparkodott megváltoztatni. Mondanunk sem kell, hogy ezek is foglalkoz- tak Isten létének érveivel, mint alapvető kérdéssel, és ráció- nalista létükre nem hagyhatták figyelmen kívül a lény tani érvet sem, mint olyant, amely eminenter az észnek szülötte. Amennyiben célunkkal összefügg, ezek nézetét is fogjuk alább tárgyalni. Ez volna a lénytani érv történetének rövid vázlata, de az is csak legfőbb vonásaiban. Bővebb kifejtését sem szükségesnek, sem alkalmasnak nem tartjuk, amihez még azon szinte legyőzhetetlen akadály is járul, mely szerint nem lehet az egyes szerzőket mind összeszedni, hogy néze- tűket megismerhessük, lévén ezen érvnek sok száz éves története. Mindazonáltal meg fogunk ismerkedni legfőbb képviselőivel, és azon alakzataival, amelyek leginkább bizo- nyitják, vagy látszanak bizonyítani Isten létét. Értekezésünk teljes kifejtéséhez azonban szükséges, hogy előbb egy-két igazsággal jöjjünk tisztába, amelynek nagy befolyása van a kérdés eldöntésére. Kant és követői állítják, hogy eszméinket nem érzékeink által nyerjük, hanem érzékelésünk csak alkalom, hogy bennünk ezen vagy azon eszmét, illetőleg Ítéletet felkeltse. Ezen véle- mény szerint tehát nincs is más eszménk, hanem csak velünkII. Alapvető igazságok. Léteznek-e velünkszületett eszmék ?
