Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

fog tartani, és véget nem fog érni, mert az ő családjából fog származni az a király, ki átveszi az uralmat, s kormányozni fogja a népeket mindörökké. Ügy is mondja a jövendölés »mindörökké« »állandó lesz szüntelen.« Dávidra ez nem vonatkozhatik, mert halandó lény; de igenis vonatkozik arra a Dávidra, arra a királyra, ki születni fog, de meghalni soha, ki el fog jönni, de eltávozni nem, ki uralmát meg fogja kezdeni, de kezéből a jogar ki nem esik soha ! Es ki más lehet e király, mint a Megváltó ! így értette ezt a tömeg is, mely sz. Jánosnál 12, 34, azt mondja : »Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad . . . « Azaz, Dávidnak megigérte Isten, hogy a Megváltó, ki a mi üdvünk lesz, örökké fog uralkodni és uralmának vége nem lesz. így érthető csak a jövendölés és így értették a zsidók, így értették Krisztus korában és így értelmezik a sz. Atyák. Ami különösen fontos a jövendölésnél, az az, hogy ez már teljesen világos, sokkal világosabb az előbbieknél. Eddig úgyszólván általánosságban beszél Isten a Megváltóról; rámutat ugyan a népre, melyből származni fog, de köze- lebbről nem határozza még meg ; most azonban egyenesen Dávidra mutat, mint aki családfője lesz a Megváltónak. Tehát már megvan a gyökér, melyből nőni fog a törzs, már mindenki tudhatja, hol várja, honnan várja az üdvöt, s ki lesz az üdv hozója, a Megváltó. Királyi családból fog szár- mazni, Dávid családjából; maga a családfő és a királyi szék, melyben e családfő ül, képei lesznek neki. Mert ö is király lesz, hatalmas király, nagy király, a királyok királya.

Tehát — jönnie kell ! Láthattuk, hogy a Megváltót Isten megigérte. Az idézett szavak és jövendölések világosan utalnak rá, határozottan mondják, hogy Isten küldeni fog valakit, ki dicső lesz, ki minden nemzetek reménye lesz s ki jóvá fogja tenni azt, mit ősszüleink és velük az egész emberiség a paradicsomban elkövetett. Jönni fog, mert jönnie kell. Nézzük az embert, a föld nyomorult férgét, mivé lett az első bűn után. Kiesett Isten kegyelméből és már ez is elég, hogy tönkremenjen, hogy elpusztuljon. »Meg- nyíltak szemei«, ő maga látja meztelenségét és e meztelenA MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 87