Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében
82 KITSCH ÁRPÁD JÁNOS. látszólagos, de igazában igen szép ellentét. íme, Isten kivá- lasztja Ábrahámot, vele a népet, melyet magáévá akar tenni s melyből a Megváltót támasztani akarja. Egy népet választ ki s rögtön rámutat az általánosra : »megáldatnak a föld minden nemzetségei.« Egy népet választ ki, s rögtön reményt nyújt minden teremtésnek, hogy osztályrészese lesz az üdv- nek, mely a keresztfáról szerte fog áradni az egész világra, mint ahogy szerteáradnak a nap sugarai a teljes földkerek- ségre. Mily szép szavak, mily magasztos tanúi Isten végtelen szeretetének, határtalan irgalmának ! Hogy pedig idők haladtával mind jobban erősödjék a jövendő Megváltóban való hit, Isten ismétli ígéretét Izsáknak és Jákobnak. Rövid idő alatt háromszor szól Isten az emberhez, háromszor figyelmezteti a szép jövőre, kimutatván ezzel, hogy igazán atyailag gondoskodik az emberről és a paradicsomban el- követett bűnt jóvá akarja tenni, hogy újra fiaivá fogadhassa azokat, kik most részesei nem lehetnek annak, »mit Isten számukra készített«. Az Izsáknak tett isteni Ígéret meg- erősíti az előbbit : »....megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és....a te ivadékodban megáldatnak a föld minden népei«. (Gén. 26, 4). Ügyszintén a Jákobé : »És ivadékod annyi lesz, mint a föld pora ;... .és megáldatnak tebenned és ivadékodban a föld minden népei«. (Gén. 28, 14.). Mind a három jövendölésben még a szavak is ugyanazok, t. i. a melyek a Megváltóra vonatkoznak; ugyanaz az értelmük, ugyanaz a céljuk, a későbbiek az előbbinek megerősítésére szolgálnak. »Tebenned«, »ivadékodban« mindhárom helyen egyet jelentenek, Öt, a Megváltót, Krisztust. Világos tehát, hogy az Üdvözítőt Isten megigérte ; de világos az is, hogy eljövetele szükséges volt. Szükséges volt eljövetele, mert az ember romlott természete önmagától mire sem volt képes ; egy örvényből kiemeltetett, és már vakon rohant a másik felé. Látta ezt Isten és tudta, hova vezet ez ; megszánta újból és újból népét, megkönyörült rajta és vagy Ígéretét újította meg, vagy más úton tartotta vissza a végromlástól. Az eddig kifejtett megváltói jövendölések és ígéretek után áttérhetnénk a prófétákra, hogy azokat a jövendöléseket
