Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében
76 KITSCH ÁRPÁD JÁNOS. nyomora, küzdelme. A föld, melyből ő táplálékát vette s melynek még csak egy órával előbb ura volt, most dacolt vele ; verejtékével kellett azt szántani és verejtékével irtani a gazt, mely az előbb szépen illatozó virágok helyén nőtt. Kemény küzdelem vette itt kezdetét és a férfi elcsüggedt volna, ha előtte nem áll a Megváltó képe, kit a Biró meg- Ígért. Küzdött hát és bűnhődött. Most Éva fiút szül. Kain- nak hívják, »Embert nyertem Isten által !« Az emberiség végtelen láncában szaporodnak a szemek és az isteni Ígéret kebelből-kebelbe megy át. Isten megtanította az embert, mint kedveskedjék neki, megtanította az áldozatok bemu- tatására. Ez áldozatok célja pedig világosan mutatja a meg- váltásban való hitet, s figyelmezteti az áldozót, hogy erre szüksége van, hogy ő a megváltásra rászorul. Ezt érzi Adám és áldozatot mutat be Istennek, ezt érzi Kain és Abel és áldozattal kedveskednek a Mindenhatónak. És az idő múlik, foly a végtelenség tengerébe, az emberi nem gyarapszik, Adám, » . . . nemze fiakat és leányokat.« — Gén. 5, 4. — Elszaporodnak, elszélednek és magukkal viszik a Megvál- tóban való hitüket. De benne van az emberben a rossznak csirája is. Már Kain gyilkos, testvérgyilkos, Lamech kettős embergyilkos- sággal dicsekszik két felesége előtt. Az ördög megaláztatott, de a harcot nem adta fel. Küzd a rossz mellett és mint az ősszülőket, az ivadékokat is Isten ellen ingerli. Sikerűi neki, hiszen az ember oly gyenge valamivé lett, mint a törékeny nád, ide hajlik, oda hajlik, de mindenkép Istentől elhajlik. Erős volt a bűnbeesés előtt, Isten képmása volt, most azonban gyönge porszem, melyet a szél könnyedén röpít egy helyről a másikra. Játékszere lett az ember az ördögnek, bűnre viszi, ő maga egyengeti az útat, mely elvezeti őt Istentől, — s az ördög örül képzelt győzelmének, a kudarcot, mit a paradi- csontban vallott, most úgy hiszi, helyrepótolhatja. Nem is volna ez nehéz munka, hiszen a föld férge, az ember mindenre képes, csak Isten akaratát ne kelljen teljesíteni ; hiszen az ember vakságában rohan a pokol örvénye felé, ellöki Isten kezét és az ördögre támaszkodik, ki pedig épen le akarja őt
