Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Pataky Arnold: Üdvözítőnk nevei az újszövetségi Szentírásban
—-י üdvözítőnk nevei az újszövetségi szentírásban. 653 Sz. János irataiban Üdvözítőnknek újabb neveit találjuk: a Titkos Jelentések könyve az ötödik fejezettől kezdve szinte állandóan csak »a Báránynak« nevezi, aki megöletett értünk s így jogot nyert, hogy az egész terem- tett világ fölött uralkodjék, akinek dicséretét az egész mennyország zengi. »Szentnek és Igaznak (6 ciyiog, 6 aU\S)1- ró?!«,1 »Amennek (6 duijv)«,2 »Alfa és Omegának«3 vagyis a kezdet és végnek is mondja. Az újszövetség utolsó irataiban Megváltónknak oly nevével találkozunk, amely minden másnál jobban kifejezi a Fiúisten lényegét. Arra gondolunk, midőn sz. János Jézust az »Igének«, ó Jóyog-nak nevezi.4 Maga a szó a Talmudban, sőt Plátónál és Philónál is előfordul, de sz. János fogalma lényegesen eltér tőlük. A ארמימ ייד még leg- jobban megközelíti, mert isteni erőt fejez ki; Plátónál azonban a ?.óyog az isteni eszmék tára (receptaculum idea- rum divinarum) ; hogy Philo mit ért rajta, nehéz meg- mondani. Biztos, hogy nem Istent, hanem valószínűleg demiurgust jelent nála. Sz. Jánosnál az Ige maga az isteni bölcsesség és gondolat, amely minden létezőnek oka és alapja. Ö az, aki által minden lett, ami lett. Az eddig említett nevekben, ha nem is kizárólag, de mindenesetre nagy mértékben szerepel az Üdvözítő embersége; sz. János- nak ezen sajátos elnevezésében teljesen az istenség dombo- rodik ki. A Fiú-Isten az Atya Igéje; mint az Atya gon- dolatát, ismeretét, második Én-jét tünteti fel e név, melynek viselője »kezdetben volt és kezdetben Istennél volt, sőt maga is Isten«.5 Ez a név vet világosságot a második isteni személy eredetére, s ezen elnevezésből mutatja ki a keresztény bölcselet, mint bírja minden dolog létezésének lehetőségét, végső okát a második isteni személyben. *jj 1 Titk. Jel. 3, 7. ־ U. o. 3, 14. 3 U. o. 1, 8. ‘ Ján. 1, 1. 14 ; Ján. I. '5, 7. , 5 Ján. 1, 1. sk.
