Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
644 KURCSY VENDEL. és vámosai hatják végre a legnagyobb mozgalmat, mely az emberiség hatezer éves életében előfordult. »Ha Jézus Krisztus istensége nincsen bebizonyítva, akkor semmi sincs s az a kéz, mely őt lerántja trónjáról, magát Istent is lerántja a magáéról. Mert hát Isten látta, mint bitorolja egy közönséges halandó az istenséget, s mint borult le a világ a hazugság által elkápráztatva ezen hamis Isten lábaihoz ; látta és elnézte, sőt még azt is, hogy a hazug- ság újjászülje a világot ; azt is, hogy a tévely e talaján a legtisztább virágok nyíljanak, aminőket hasztalan kere- sünk az ókorban s mindebbe nem szólt bele. Látta, hogy az emberiség képtelen megkülönböztetni az igazságot a hazug- ságtól, mert ha van igazság valahol, úgy meddő az, míg a hazug kereszténység termékeny és áldásos, mely már több mint tizennyolc századon át ösztönzi a világot Isten és ember iránti szeretetre. Látta ezt és nem jött segélyére az embernek, mely gyermeke.«1 Szabad-e ilyesmit gondolni is istenkáromlás nélkül ? Sokan szeretik a mohamedánizmus sikereit a kérész- ténység hódításaival összehasonlítani. De hát ezen össze- hasonlításra nagyon is áll a nagy angol költőnek mondása : Every like is not the same, ami csak hasonló, még nem ugyanaz.1 2 Mindenki megteheti azt — írja Pascal — amit Mohamed végbevitt, mert sem csodákat nem művelt, sem jövendölések nem szólnak róla. Mohamed azáltal szilárdítá meg hatalmát, hogy ölt: Krisztus pedig azáltal, hogy magát engedé megöletni.*. Mohamed oly eszközöket választott, melyek emberi felfogás szerint diadalra vezetnek; Krisztus pedig olyanokat, melyek emberi felfogás szerint veszteséget idéznek elő. Ha pedig a mohamedánizmus győzött egy időre, ez csak azt bizonyítja, hogy a kereszténységnek fensőbb támogatás nélkül buknia kellett volna.3 1 Lásd Bougaud II. 615. 2 Shakespeare Jul. Caes. II. 2. 3 Hettingernél i. m. II. 391.
