Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
hogy az árulásnak és gyűlöletnek szelleme még most is meg- szállva tartja s ösztönzi, hogy az Ember Fiát kínálkozó alka- lommal csókkal árulja el; lehet, hogy Renan csak álnév s a Jézus életének tulajdonképi szerzője az Iscariot. . . Agy- rém, mondjátok. Megengedem. De agyrém agyrém ellen s nincs minden erkölcsi lehetőség nélkül, mint a Renan úré. »Az .egyház épen azért, mondja Hettinger,1 mert ő az igaz egyház s birtokában van az egész és teljes igazságnak, megtámadtatik s meg is kell támadtatnia mindazoktól, kik az igazság körén kívül állnak, vagy az igazságnak csak egy töredékét tudták megőrizni. Ez az oka, hogy akik szerint a hit minden, az ész pedig semmi, rationalismusról vádolják, mert elismeri, hogy a hit előtt, a hittel és a hit után az észnek is megvan a maga joga ; míg mások, minthogy a titkok tér- mészetfölötti jellegét hangsúlyozza, melyek fensőbbrendűek minden észnél, azt vetik szemére, hogy ellensége az észnek. Mivel minden jót, amit az ember végbevihet, az Üdvözítő malasztjának tulajdonit, némelyek amiatt korholják, hogy zsibbasztja az erkölcsi erőt; és mivel azt tanítja, hogy az üdvösséget Isten adja, de az ember szabad közreműködése mellett, azért mások pelagianismusról és mesterkélt szentes- kedésről rágalmazzák. Mivel nem tagadja a benső élet jogo- sultságát, mely élet a csendes szemlélődésben áll és magasabb tökély állapotában nyilvánul, hát némelyek pirongatják, hogy a misticismust, a vakbúzgóságot és renyheséget ápolja ; míg mások azt sütik rá, hogy rideg formalizmusba és üres külsőségbe esett, mert hát a keresztény életnek határozott alapelveket, szabályokat és törvényeket ír elő. Mivel nem tűri, hogy Krisztus és törvénye meghajoljon a hatalmasok szeszélyei, a napi vélemények és emberi szenvedélyek előtt, hát szidalmazzák, hogy csökönös, konok, időszerűtlen ; és son pseudonyme et que l’Iscariot est le véritable auteur de la vie de Jésus . . . Chimére ! direz-vous. J’en conviens. Cependant chimére pour chimére, celle־ci n’est pás contre toute vraisemblance morale, comme celle de M. Renan. Nicolas : La divinité de Jésus- Christ. Paris, 1864. pag. 350. 1 Id. m. V. 142. s. 604 KXJRCSY VENDEL.
