Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖR- TÉNETÉBEN. emberiség történelmét lapozgatva, egy szánalommal vegyes fájdalom fogott el sokszor, látva, hogy mily igen szegény az a magára hagyott ember. Össze- hasonlítva a régi, úgynevezett ókornak emberét az új, a fel- világosodás korának szülöttével, alig találok a kettő közt különbséget. Amaz kétségbe esik, mert nincs tanítója, nincs, aki felvilágosítást adjon neki az őt legjobban gyötrő kér- désekről; ez pedig elveti, vagy pedig nem is akarja megismerni az isteni kinyilatkoztatást ; büszke szelleme inkább dacolni kíván milliók és századok tanúságával, mintsem elfogadja az egyszerű galileai halász tudósításait és figyelmeztetését: haec autem scripta sunt, ut credatis, quia Jesus est Christus, Filius Dei, et ut credentes vitam habeatis (Jo. XX. 31.). Mind a kettő részvételre méltó. De míg amannak szegénysége csak szánalmat kelt, addig az új kor embere a szánalom érzése mellett boszankodást is támaszt : miért annyit kételkedni, miért annyi sok minden- féle titokzatost ingyen elfogadni, miért a kétségbeesést elébe tenni egy kutatásnak, amely a nagyszerű és soha még, világ kezdetétől fogva nem tapasztalt, és már annyi századokon át fennálló jelenségnek, az egyháznak, igazi okaival ismer- tetne meg. Ekkép ítélik el magukat : quia lux venit in mun- dum et dilexerunt magis tenebras quam lucem. (Jo. III. 19.)
