Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése
A GENESIS KCLTÚRÁJA. 593 ®lőtte leborultak, azután vizet hoztak elé, hogy vendégeik lábát megmossák. Találkozáskor, bucsúzáskor megölelték, megcsókolták egymást az egyenrangúak; az alattvaló letérdelt, sőt le is borult felebbvalója vagy ura előtt, kivel beszéltében magát szolgájának nevezé válogatott, alázatos szavak között. (29, 11; 33, 4; 18, 2; 18, 3 ; 24, 18; 31, 55.) A vendégeskedéseknek, úgy sejthető, akkor se volt se szeri, se száma. Hogy halotti tort ültek volna, sehol nem említi a biblia; sőt ez egyenes ellentétben állana azzal a felfogással, mely szerint a halott s ami vele érintkezik, megfertőztetik, tehát az esetleges ételek s ezek élvezői is azokká lettek volna. Egészen kizártnak azonban még sem lehet ezt állítani, mert a törvényadás előtt Ábrahám népe együtt élt a kanánitákkal, kik az Elő-Azsiában, sőt talán világszerte dívó szokás alól nehezen lehettek kivétel. Az ellenkezőre azonban mégis igen fontos támpontul szolgál, hogy sehol nem olvassuk, hogy a zsidók együtt étkeztek volna a kanánitákkal; tehát torozó szokásaikat sem sajátí- tották el. Annál nagyobb öröm volt azonban az újszülött körül, kinek elválasztása napját nagy ünnepéllyel ülték meg, mire Ábrahám a példa, ki midőn Izsák »elválasztaték a tejtől, nagy lakomát szerze«. (21, 8.) A hérész bizonyos neme tehát akkor is megvolt. Sőt több, későbbi jel azt is sejteti, hogy a körülmetélés napja is ünnepély volt a háznál. A házas- ságkötés igen hosszadalmas szertartásokkal és dús lakomával volt egybekötve. Már a leánykérésnek gyönyörű emlékét jegyzi fel a Genesis Ábrahám szolgájának eljárásában. Istenbe veti bizodalmát, tőle kér jelt; a megtalált jel nyomán haladva, nem nyúl addig az eléje tett kenyérhez, míg a Rebekka kezét meg nem nyerte ura fiának. Azután leborul hálaadással az Isten előtt, hogy siker koronázta küldetését. Majd megnyitja kincset rejtő málháit; az előbb adott fülbevalókhoz, kar- perecekhez, arany-, ezüstedényeket ad Rebekkának ; meg- ajándékozza a rokonságot is. Azután lakomához ülnek, együtt esznek, isznak. A menyasszony lefátyolozva járult vőlegénye elé (Rebekka 24, 25. Lia 29, 23.), ki őt anyja sátorába vezette.
