Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése

m₪M

564 VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS.

szetet is. Ez volt a papi rend, a hierarchia letéteményese, mely egész napjainkig fentartotta magát teljes fényében és hatalmában, vérszerinti és szellemi öröklés alapján a zsidók kohánitáiban, szellemi örökösödés alapján a keresztény, isteni alapítású hierarchiában, ugyanily úton az Indiában, Kelet- Ázsiában, a sámánok régióiban, sőt talán mindenütt a földön. Erről a hierarchiáról, melyet az assyrológia s általán Elő- Ázsia őstörténelme ma már kétségtelenül igazol, milyen csattanósan mondá a jogrendet meghatározó Noé: »Áldott Szem Ura Istene.« Szemnek az Ür, az Isten ('.”1׳יא az oltalma, osztálya, öröké, minél nagyobb kincse nem lehet : »áldott«.

Jáfet ivadéka nagy, hatalmas, erős leend ; »terjessze ki az Űr«. Szem sátoraiban fog lakni, mint meghitt barát és rokon, Szem ivadékának védelmére, díszére, jószágainak gondozására. Harcias, szabad nép leszen, de Szem érdekében, tulajdonkép az Űr szolgálatában intézkedik. Nem szolga, csak szolgálattevő, mely neki rangot, díszt, méltóságot, fényt ad. Ö a későbbi pásztornépek őse.

Kánaán e szolgálattevők szolgája ; »az ő atyjafiai szol- gáinak szolgája lesz« ; Szem pásztorainak szolgája.

íme a társadalmi rend, melyet Noé megszabott. Ebben a helyzetben találja a kereszténység ma is, e zárt kasztszellem- ben, mindenütt az emberiséget, mely alól Khina sem kivétel, bár itt a kasztok nem áthidalhatatlanok, de, lehet, másutt sem, csak mi nem ismerjük jól azokat.

A régészet ez állapotot egy kétséget kizáró cseréptáb- Iában látja megörökítve, habár e cseréptábla eddig még nem értelmeztetettt helyesen. Ábráját itt közöljük : Nippurban találták, ahol Hilprecht 90—100 láb mélyen jár ásatásaival, és ahol egyik bibliai városnak, talán Kaiénak (Gén. 10, 11.) rom- jait keresi. Egyetemes felfogás szerint az itt talált emlékek közel esnek az özönvíz korához és egyik számítás szerint négyezer- négyezer ötszáz, másik szerint öt-hatezer évesek időszámítá- sunk előtt. A kérdéses cseréptábla, mint egyik művészeti sajtó- orgánumunk (Művészet, 1903. évf. 3. sz.) leírja, kékesszürke mészkőtábla. Közepén a tábla egy ötödét elfoglaló kerek lyuk