Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Végh Kálmán Mátyás: A Genezis kultúrája és az ember kultúrájának láncolatos összefüggése

A GENESIS KCLTÚRÁJA.

549

napból. Egyes rajok itt-ott lesülyednek és a mostoha viszo- nyok nem engedik fejlődni őket, de az isteni szikra, az emberi lélek magas származása itt is elárulja magát, mert a legvadabb nép is tud olyat, mit a modern társadalom nem ismer ; avagy a bumeráng nevű hajító fával tud-e úgy bánni a fehér ember, mint az ausztráliai ?

És ha ezek után felmerülne az a kérdés, vájjon az ős- szülők helyzete a kő-, bronz- vagy vaskorba illeszthető-e bele, habozás nélkül felelhetünk reá, hogy sem az egyikbe, sem a másikba, hanem olyan korba, melyben mindenre a legcélszerűbb eszközt alkalmazta és alkalmazhatta a terem- tés legtökéletesebb lénye, az emberi nem legelső és utólérhe- tetlen bölcse és lángelméje. A kérdéses három kultúrtörténeti anyagot bizonyára jól ismerte a nemes fémekkel és drága kövekkel együtt, mert ezek hozzájárulnak a földi élet kelle- messé tételéhez önmagokban is és a »gyönyörűség para- dicsőméből« nem hiányozhattak annál kevésbbé, mert a biblia (Gén. 2, 11, 12.) még Mózes korában is úgy ismeri a paradicsomi, négy folyó elsejét, Fizont, mely a »föld leg- jobb aranyát termő« Hevilát, minden földjét folyja körül; hol azonkívül még bdellium, a Tárkányi-féle értelmezés sze- rint nemes, illatos földmézga (?) és a bibliában gyakran emle- getett ónixkő, tehát ékkő terem.

Végül vessük fel azt a kérdést is, milyen volt Adám istentisztelete a paradicsomban ?

Nem lehet reá felelni, mert a Szentírás csupán az absti- nentia parancsáról tesz említést. Hogy azonban gyakran fordult Istenhez hálaadó fohászokkal, szavakkal és áldoza- tokkal, önként következik, mert ha a bűnbeesett és a kultúra legalacsonyabb fokára sülyedt ember sincs kultusz nélkül, hogyan lehetne elképzelni a megszentelő kegyelemben fürdő, tiszta lelket, az embert, kit Isten kifejezetten pompázó alkotásainak koronájaként teremtett, imádság és áldozat nélkül. ítészemről azonban nem tartom szükségesnek annak föltevését, hogy mindezekre Isten tanította meg az embert. Istentől eredt, de csak gyökerében, Isten ruházván fel az embert azon lelki, óriás erőkkel, melyeknek birtokában Adám-