Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Maszárovits István: Kritikai tanulmány sz. Máté 27, 9-10-ről
KRITIKAI TANULMÁNY. 51 a szent atyák nyilatkozataira 1 hivatkoznak, és napirendre térnek e kérdés fölött, mint amelyről fölösleges vitatkozni. 2 Ebben mindnyájan egyetértenek, a legtöbben abban is megegyeznek, hogy e jövendölés nem fordul elő Jeremiás- nál, de különfélekép magyarázzák sz. Máté eljárását. a) Sz. Ágoston nagyon egyszerűen, de annál való- színűtlenebbül oldja meg a kérdést. Az összes próféták Isten igéjét hirdették, az Ö akaratát adták tudtul a népnek. Mivel küldetésük egy volt, joggal s méltán lehet az egyik- nek tulajdonítani, amit voltaképen a másik mondott.3 Ugyanezen a véleményen vannak még Beda Venerabilis4 és Knabenbauer.5 Nagyon szép vélemény, de senkit ki nem Tischendorf : Novum Testamentum graece cum apparatu critico. (Ed. VIII. Lipsiae, 1869.) I. 192. 1. 1 Sz. Ágoston : De consensu evangelistarum III. 29 : ». . . mihi autem cur non placeat (t. i. az vélemény, hogy Máté általános frázist per prophetam használt) haec est causa, quia et plures codices habent Jeremiae nomen ; et qui diligentius in graecis exemplaribus evangelii consideraverunt, in antiquissimis ita se perhibent invenisse.« Origenes : Comm. series 117 (Migne, P. G. 13. p. 1769.), Eusebius : Dem. evange- licae 1. X. c. 4., Hilarius : Comm, in Mt. c. 32. (Migne P. L. 9. p. 1072.), Jeromos: Comm.inMt. 27. 9., Beda Venerabilis : Comm. inMt. e. h. (M. 92. p. 120.) 2 Pölzl X. F. : Kurzgefasster Comm. zur Leid.- u. Verklärungs- Geschichte I. Chr. (Graz, 1892.) 233. 1. : »Die heutige Leseart ist dokumentarisch derartig stark bezeugt, dass die gegentheiligen Lese- arten.... ernstlich gar nicht in Betracht kommen können.« V. ö. Weiss B. : Das Mt. Ev. u. seine Lukasparalellen. (Halle, 1876.) 715. 1. 3 De cons. ev. C. III. c. VII. 30 : »Cum igitur et quae dicta sunt per Jeremiam, tam sint Zachariae, quam Jeremiae, et quae dicta sunt per Zachariam, tarn sint Jeremiae quam Zachariae, quid opus erat, ut emendaret Matthaeus, cum aliud pro alio sibi nomen occurrens relegisset, ac non potius sequens auctoritatem Spiritus sancti, a quo mentem suam regi ille plus nobis sentiebat, ita hoc scriptum relinque- ret, sicut eum admonendo constituerat ei Dominus ad informandos nos tantam verborum suorum inter prophetas esse concordiam, ut non absurde, immo congruenter etiam Jeremiae deputaremus, quod per Zachariam dicta reperiremus.« 4 I. h. 5 Comm. in Mt. (Parisiis, 1892.) II. p. 492. 4*
