Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 45 így érvel: »Űjat« mondván ,pedig, az elsőt megavította ; ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez« (Zsid. 8, 13.). Mindaz, mit eddig mondott Malakiás, Krisztusnak első eljövetelére vonatkozik. De jövendölt második eljőve- teléről is, arról, mikor az utolsó ítéletet fogja megtartani. Mert, íme eljő a nap, fölgyúladva, mint a kemence, s a kevélyek és istentelenséget cselekvők mind pozdorjává lesznek ; és megégeti őket az eljövő nap . . . mely nem hagy nekik gyö- keret, sem hajtást (Mai. 4, 1.). E szavaknak magyarázatát olvassuk sz. Pálnál (Kor. T. 3, 13.) : Kinek-kinek munkája nyilvánvaló lesz, mert az Űr ■napja kimutatja azt, mivel tűz által fog kijelentetni, és minő kinek-kinek munkája, a tűz próbálja meg. Igazolja a próféta következő szavait is az új szövet- ség: Nektek pedig, kik az én nevemet félitek, föltámad az igazság napja, üdvözülés van szárnyai alatt (Mai. 4, 2.) ; mert első részére vonatkozólag mondja sz. János evangé- lista : És a városnak nincs szüksége napra, sem holdra, hogy abban világítsanak ; mert az Isten fényessége világítja azt s annak szövétneke a Bárány (Titk. jel. 21, 23.). A jövendölés második részét, az igazak üdvözülését pedig megerősíti Jézus Krisztus, az utolsó ítéletről mondott szavaival : Jőjetek, Atyámnak áldottál 1 bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot (Máté 25, 34. v. ö. Róm. 8, 17. ; Tim. II. 2, 12. ; Pét. II. 1, 11.). Ugyancsak ő állítja, hogy amit Mala- kiás próféta Illésnek eljöveteléről jövendölt (Mai. 4, 5. 6.) valóban meg fog történni : Illés ugyan eljövend, és helyre- állít mindeneket (Máté 17, 11.) mondja az Üdvözítő. Mikor fog mindez végbemenni, nem tudjuk, mert azt az időt nem ismeri sem az égnek angyala, sem a Fiú, hanem csak az Atya (Máté 24, 36. 42. 44. 50.) ; de hogy mindaz; mit Malakiás a Messiás második eljöveteléről mond, épp úgy be fog teljesedni, mint annak első megjelenéséről hirdetett jövendölése, erős meggyőződéssel hisszük és valljuk, mert ég és föld elmúlnak, de Isten igéi el nem múlnak (Máté 24, 35. ; Márk 13, 31.).
