Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg

VEGYESEK.

407

szeminárium két alsó évfolyamában sem volnék barátja a Vulgata szerinti Szentírás-olvasásnak, hanem e helyett egy kiváló szerző híres művét szemeltem ki és reformeszmém ép az volna, hogy a nagyszeminárium két alsó évfolyamá- ban e művet olvassák a Szentírás Vulgata szövege helyett. E mű a következő : »A bibliai Történetek Magyarázata« négy kötetben (116 ív) ; írta dr. Schuster Ignác, átdolgozta dr. Holzhammer Kér. János, mainzi theológiai tanár, for- dította Végh Kálmán egri egyházm. áldozópap, ismert írónk. E mű a németben már öt, a magyarban két kiadást ért.

E munka azonfölül, hogy (a Szentírásban előforduló nevezetesebb történeteknél, fontosabb részeknél és kimagas- lóbb eseményeknél) magát a szentírási szöveget a Vulgata szerint szó szerint tartalmazza, még valóságos biblikus studium, modern apologia és hozzá egy valóban jó elmélkedési könyv, számos gyönyörű szemléltető képpel és térképpel.

Nos, ez az a könyv, melyet esetleg már a kisszeminá- rium két felsőbb évfolyamában is nagy haszonnal lehetne olvastatni a Vulgata, illetve Balics könyve helyett.

A főgimnázium felsőbb osztályait végző ifjú ugyanis a profán tudományok majd minden ágába nyervén bepil- lantást, tágult szellemi látókörrel, sokoldalú tudományos felszereléssel szemléli az őt érdeklő eseményeket és bírálja az ész uralma alá hajtható problémákat. A tudás ingerétől ösztönözve, ilyenkor a legszkeptikusabb az ifjú ; ellenállhatat- lan vággyal törekszik mindent megérteni, az elvek mélyére hatni, a végcél után kutatni és a látottakat, hallottakat és föl nem fogható dolgokat legalább tudásával, tapasztala- taival és meggyőződésével megegyeztetni. E szkepticizmust uralja akkor iS, midőn a Szentírásban is nehézségeket fedez föl ; annyira-mennyire tudományosan kiművelt esze szinte kényszeríti kételkedni ott, hol önmagától semmi bizonyító- kot sem képes felhozni. És ilyenkor mi lehet hasznosabb, mi üdvösebb, mint hasznos tápot nyújtani az igazság után, feltartóztathatlanul siető ifjúnak, azáltal, hogy az emberi lélek legszebb nyilvánulásait, a hitet és tudományt ossz- hangzatosán tüntetjük föl és megmutatjuk, hogy a hit nem