Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
402 VEGYESEK. seine Gegenwart kundtat. Warum sollte sie daher nicht erhabener sein als alles Menschenwerk, das nur insoweit erhaben ist, als as dem Göttlichen sich nähert; warum nicht voll übermenschlichen Trostes und Schönheit, weil, indem wir die lesen, wir in Gottes Herz selbst gewissermassen schauen ?« Hasznos ennélfogva a Szentírás olvasása úgy a papokra, mint a világiakra nézve, és így van okunk nagy súlyt fék- tetni reá úgy a theológián, mint a kisszemináriumokban.1 A teológiai Szentírás-olvasásról nem akarok e helyen szólni, hanem csakis a kisszemináriumiról ; az előbbiről csak annyiban, amennyiben egyik a másiknak kisegítőrésze, a nagyszeminárium a kisszeminárium folytatása a nevelés- ben és oktatásban. Hogyan tanítsuk a biblát a teológián ? Ügy, hogy a növendékek a tanultakat a lelkek örök üdvére értékesíthessék ! De ehhez szükséges, hogy először is alaposan ismerjék a Szentírást, másrészt tudják róla mindazt, amit állásuk, tanítói hivataluk, a Szentírás tekintélyének tagadóival szem- ben elfoglalt álláspontunk megkövetel ; egyszóval tanuljanak meg a lelkek üdvös vezérletére szükséges minden dolgot, úgy a Szentírás&óZ, mint a Szentírásró/ / Ez legyen a teológián a bibliai tanítás főelve ! Általános volt eddig a panasz, hogy teológiánkon sokat tanultak a Szentírásról, de keveset a Szentírásból, vagyis sokat tanultak arról, amit nem ismertek ! Ennyit a theológiáról ! Mielőtt azonban azt akarjuk, hogy az ifjú úgy sajá- títsa el a Szentírásról szóló tudományt, hogy azt mások lelki üdvére felhasználhassa, mindenekelőtt önmagával kell meg- kedveltetnünk a Szentírást és azon kell lennünk, hogy önmaga győződjék meg a Szentírásnak aranynál-ezüstnél nagyobb becséről, áldással teljes, szívet-lelket felemelő üdvös hatásáról. 1 L. Canones et Deer. Concilii Trident Sess. IV. C. I. és Sess. XXXIII. C. XVIII.
