Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
X. Piusz pápa a szentirati tudományok tárgyalásáról
380 VEGYESEK. 4. A tanár egyes fejezetek fölött tartson értekezéseket, amelyekben a könyvek történeti tekintélyét megerősítse ; továbbá foglalkozzék azokkal a könyvekkel, amelyeknek nagyobb a fontosságuk. 5. Az ószövetségi könyvek előadásában értékesítse azokat a tényeket, amelyeket az újabb fölfedezések földeli- tettek ; tárgyalja a héberek és más keleti népek történelmi viszonyait, adja elő áttekintőleg Mózes törvényeit. 6. Fordítson gondot a zsoltárok ismeretére, főleg azokéra, amelyeket a növendékeknek a szent officiumoknál imádkozniok kell. 7. Ki kell emelni az újszövetségben a négy evangélium különös jellemző tulajdonságait; adja elő az evangéliumi tör- ténetek egészét, valamint a leveleket és a többi könyvekben foglalt tanokat. 8. Különös gond fordítandó a két szövetség oly helyei- nek megvilágítására, amelyek a keresztény hitre és erkölcs- tanra vonatkoznak. 9. Gondoljon a tanár a magyarázatoknál mindig arra, »hogy olyanokat képez ki, akiknek később példákkal a népet« kell nevelniük az örök üdvösségre ; tehát arra is oktatnia kell a növendékeket, miképen kell az evangéliumot prédikálniok. 10. Azokat a növendékeket, akiknek nagyobb nyelv- érzékük van, lehetőleg nemcsak a görög és héber nyelvben kell lehetőleg oktatani, hanem be kell őket vezetni más szemita, arab és szír nyelvek ismeretébe is. A theológiai dók- toroktól elvárható, hogy megértsék azokat a nyelveket, amelyeken a kánoni könyvek eredetileg írva vannak. 11. Azokban a szemináriumokban, amelyek theológiai akadémiai fokozatok adására jogosultak, a Szentírásról több fölolvasást kell tartani s az egyes kérdéseket, a bibliai archeo- lógiát, földrajzot, időtant bővebben kell taglalni. 12. Különös gonddal kell kiválasztani a tehetségesebb növendékeket, akik a Szentírás tanítására kiképzendők. 13. A Szentirás doktora tartsa szent kötelességének, hogy sohase térjen el az egyház egyetemes tanításától és hagyományaitól. A tudomány valódi haladását mindenesetre
