Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«
350 DR. NŐTTEK ANTAL. töviskoronájának emlékéül, hajának egy részét, koszorú alakjában meghagyták.1 Sz. Nicetiusról, a későbbi trieri püspökről, azt mondja életírója, Tours-i sz. Gergely, hogy születésekor fején kés- kény hajkorona volt, amit annak jeléül magyaráztak, hogy a gyermekből pap, sőt püspök lesz.2 Ebből következik, hogy a hajkoronát akkoriban papi hajviseletnek tekintették ; tehát az ötödik század végén vagy a hatodik század elején ez a haj- koronás tonsura volt szokásban. Miként Galliában, úgy Hispániában kezdettől fogva megvolt a nemzeti egyházként való fejlődés irányzata s a különleges fejlődésre való törekvés a tonsura tekintetében is nyilvánult. Amíg a VI. század spanyol zsinatai még mindig csak általánosságban azt rendelték, hogy a papok hosszúra ne növeszszék hajukat,3 addig a 633. évben tartott IV. toledói zsinat 41. kánonja a papok tonsuráját megkülönböztetve a vezeklők tonsurájától, a papok tonsuráját »corona«-nak nevezi. »Omnes clerici vel lectores, sicut levitae et sacerdotes detonso superius toto capite, inferius solam circuli coronam relinquant ; non sicut hucusque in Galliciae partibus facere lectores videntur, qui prolixis ut laici comis, in solo capitis apice modicum circulum tondent. Ritus enim iste in Hispania hucusque haereticorum fuit. Unde oportet, ut pro amputando Ecclesiae scandalo hoc signum dedecoris auferatur, et una sit tonsura vel habitus, sicut totius Hispaniae est usus. Qui autem non custodierit, fidei catholicae reus erit.« Minden- esetre feltünhetik, hogy a VI. század spanyol zsinatai még nem beszélnek'egy szót sem papi hajkoronáról, a VII. század German, Theoria mystica. Idézve Thomassin id. m., P. I., lib. 2., cap. 39., n. 14. — Beda, Hist. Eccl. Angi. Lib. 5., cap. 22. Neque ob id tantum in coronam attondemur, quia attonsus est Petrus, sed quia Petrus in memoriam Dominicae Passionis ita attonsus est. — Thomassin, id. m., P. I., lib. 2., cap. 38., n. 12. —- Phillips, id. h. 2 Thomassin, id. m. P. I., lib. 2., cap. 37., n. 13. és cap. 39., n. 5. 3 Az 540. évi barcellonai 3. zsinat kánonja rendeli, »ut nullus clericorum comam nutriat« ; 6. kánonja pedig a vezeklőkre nézve kimondja, »ut sint poenitentes viri tonso capite«.
