Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«
348 DB. HOTTER ANTAL. koztak. így sz. Hilárion 1 évenkint egyszer, husvétkor. megnyiratkozott. Csak lassan alakult ki a szerzeteseknél a- »rasura capitis« ; más szóval : a remeték és szerzetesek haj- viseleténél csak lassan alakult ki és jutott kizárólagos ura- lomra egyetlen egy gondolat. A személy nevetségessé tétele s ezáltal a hiúság elfojtása ; továbbá a külsőnek elrútítása az érzékiség megfékezésének szolgálatában, — a hajviselet- nél kifejezésre juttatott ezen gondolatok háttérbe szorításá- val uralomra jutott a vezeklés, a bűnbánat gondolata. 2 Hogy a bűnbánat a haj teljes lenyírásában nyerjen kifejezést, erre ismét a Szentírás tanította a keresztényeket. Izaiás, Jeremiás, Ezekiel próféták tanúsága szerint a szakáll és a haj lenyirása a zsidóknál a gyásznak és bánatnak jele volt. 3׳ Ennek kívántak kifejezést adni a remeték és szerzetesek a haj lenyirása által. Talán hozzájárult az ószövetségi nazi- reusok eljárása is,4 vagy sz. Pál apostol példája, aki a templomban mint nazireus, kopasz fejjel jelent meg.5 Mikor ez a szokás a szerzeteseknél meggyökeresedett,, a »rasura capitis« a szerzetesektől lassan átszármazott a világi papság körébe. Hogy ez által a világi papságnál a haj- viseletnek egy különleges, a papokat a világi emberektől megkülönböztető módja fejlődhetett ki, azt több ok idézte elő. Először a keresztényüldözések megszűnése következte- ben megszűnt az a szempont, hogy a papoknak külsejükben nem szabad különbözniök a világiaktól. Másfelől viszont két tényező pozitív irányban kedvezett a »rasura capitis«, tehát a szoros értelemben vett tonsura elterjedésének a világi papság között. Az egyik az volt, hogy az ötödik század óta 1 S. Hieronym. in vita Hilar. : Capillum semel in anno die Paschae tonderet. 8 Lásd S. Antonii Abbatis »Regula ad monachos« XXX. : »Da operam, ut lugeas ob peccatum tuum, sicut luget is, penes quem aliquis mortuus est«. Migne, Patrol., tom. 103., col. 426. 3 Sz. Jeromos, cap. 48. : Apud antiquos barbae eapitisve rasura luctus indicium fuit. 4 Hallier, De sacris electionibus et ordinat. P. III., p. 514. sq. — Phillips, id. h. 5 Act. 2126 .24 ״.
