Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK jellege. 329 akarnak vonni.1 így írhatja meg (és bizonyára az ő szóbeli előadása után ismerték meg mások is az itt történteket, ha esetleg maguk benn nem voltak), hogyan faggatták a papok a körmeik közé került Jézust. Az isteni Mester tér- mészetesen isteni méltósággal viselkedik. Nem magyarázgat, nem mentegetődzik : »Mit faggattok, így szól, nyíltan hirde- tem igéimet az egész zsinagóga hallatára. (20—21.) Semmi- féle vigyázatlan nyilatkozatot sem hallhattak szájából, kénytelenek őt tehát hamarjában minden konkrét vád nélkül vinni a pretóriumba, a római helytartó házába. Csak annyit tudnak mondani, »hogyha nem volna gonosztevő, nem hoztuk volna ide«. Pilátus nem akar bibelődni az ő vallási dolgaik- kai és azért mondja, hogy : »Végezzétek el magatok ez ügyet.« A zsidók azonban Jézus halálát akarták. (31. 32.) Mivel pedig maguk halálra nem ítélhették, előkaptak egy olyan dolgot, mely Pilátust itélethozásra bírja : Hogy zavargásokat idéz elő, megtiltja az adófizetést a császárnak és királynak mondja magát.1 2 János ugyan nem említi a vádat, legköze- lebbi verse azonban (33.) határozottan föltételezi ezt. Mint már ismert eseményekből, kikap belőle egy mozzanatot, azt a vádat, hogy királynak mondja magát és Jézusnak megint csak istenségét bizonyító szavait hozza : »Igenis király vagyok, született király. (36.) Az én királyságom azonban nem e világból való.« (38.) De a szkeptikus rómait hogyan ejthették volna gondolkodóba e szavak, mikor ő még igaz- ságról általában sem akar tudni ? ! Mit neki igazság, ö csak azzal gondolt, bujtogató-e Jézus vagy nem. S mikor az utóbbiról győződött meg, és mert megszánta, mert később imponált is neki ez a rettenthetetlen férfiú (10—11.), meg- kísérelt egyet-mást a megmentésére.3 A főpapság azonban jól elkészült a tömeg fanatizálásával. Hatalmas kórusban harsogták oda Pilátusnak : »Nem ez kell, Barabbást bocsásd 1 Knab. i. m. 517. 2 Luk. 23, 2. 3 A szokásos húsvéti kegyelemmel 18, 38—40., szánalom- keltéssel 19, 5. : Eece homo ! Meggyötört ember. Hittudományi Folyóirat. 1906. 22
