Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE. 319 majd minden mozzanatakor, bizonyára szintén csak a hű és szemfüles tanú tollára vall ! Csak két hónap múlva, a decemberben szokásos templomavatás ünnepekor folytatja János Jézus életírását. A közbetörténtek az ő kontemplálta kép kérésén kívül esnek. Azzal hagyta el, hogy Jeruzsálemben vitatkoznak, tanakod- nak Jézus felől, de eredményre jutni nem tudnak. Megérke- zésekor meginterpellálják tehát őt magát : »Meddig tartod függőben lelkünket ? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nyíl- ván.« (24.) Megmondottam nektek, de nem hiszitek, mert nem juhaim közül valók vagytok. (25, 26.) És ezzel két hó- nap előtt, utolsó együttlétükkor mondott példabeszédére tér vissza és azt hangoztatja, hogy juhai közül egy sem vész el örökké (28.), mert a hatalom, melyet az Atya Neki adott, mindenkiénél nagyobb, erősebb. »De meg — így folytatja bizonyítását Jézus — az Atya kezéből senki sem rabolhat el semmit, következésképen az enyémből sem,1 mert én és az Atya egy (29, 30. v.), »unum«, görögül : l'i׳; nem pedig unus, nem ele, azaz lényegünkre nézve egy vagyunk, egy- lényegnek vagyunk. Ugyanaz vagyok én, ami az Atya.« Az Atya pedig maga az Isten. Mindig őt, a mennyei Atyát, a Teremtőt, a mindenható Urat kell érteni az evangéliumokban e néven, s ezt soha senki sem vonta kétségbe. A fönnebbi szavak szerint tehát én és az Atya egy vagyunk - Jézus is Isten . . . Itt׳ lehetetlen forgatni, csűrni-csavarni ! A szavak ereje, jelentménye előtt meg kell hajolni. Jézus és az Isten egy, unum. így értették Jézust a farizeusok is, ? a nyilvánvaló istenkáromlásért Mózes törvénye szerint íziben meg is akar- ták kövezni. (31.) Jézus azonban még egyszer tetteire hivat- kozik, hogy ha szavának nem hisznek, legalább azoknak higyjenek. (32—38.) Többet valóban nem tehetett volna a szerencsétlen vak farizeusokért. Hiába. Ők most is az elfogatásán fondorkodnak : »Mint minden vita, ez is azzal ér véget, — így ír Bougaud 2 — hogy Ő istenségét erősíté, azok 1 Lásd Pölzl i. m. 288. 2 I. m. 405.
