Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE. 307 szökő csoda. Meg is örökíti mind a négy evangélista.1 Vala- mint azt is, hogy a tömeg királlyá akarja tenni Jézust. De a lelki kenyéradást hiába keressük, ennek megírására János volt hivatva. Csupán a sas szállhatott a magasba, amazok csak a földön járnak-kelnek. Megírja pedig így. A nép a szeme előtt eltűnt Jézust, hajókra szállva, Kafarnaumban keresi. Mert meg kell őt találnia, hisz eltartja őt egész életére ! Tényleg, ott is van a zsinagógában. »Hogyan jöttél ide ?« — kérdezik Jézustól. A felelet méltó szemrehányás és alkalmas bevezető a következőkre : »Kerestek engem . . . mivel ettetek a kenyérből és jóllaktatok, munkálkodjatok nem oly eledel- ért, mely veszendő, hanem mely megmarad az örök életre, melyet az ember Fia ad nektek.« (26. és 27. v.) De nehéz az anyagiakban elmerült embert onnét kiemelni, ök még min- dig testi eledellel példálódznak : »Mit cselekszel, hogy higy- jünk neked ?« (30. v.) »Atyáink mannát ettek a pusztában.« Lám a nép egy másik Mózes előtt gondolta magát, ki a mannánál különb eledellel tartja majd el őt. De Jézus máskép érti és meg is magyarázza szavait. A Beléje, a tanításába és megváltó munkájába vetett hitet állítja a világ éltető kenyéré- nek. (30 -40. v.) Jézus itt megint csak önmagát hirdeti, hogy ö az Űr és az életadó. A zsidók csak egyes kikapott mondásokat fogtak fel tisztán ; nem csoda tehát, ha a szavak : Én vagyok az élő kenyér, ki a mennyből szállottam alá (42. v.), nagy zúgolódásra adtak alkalmat : Nemde Jézus ez, József fia, ismerjük atyját és anyját. Miképen mondja tehát, hogy mennyből szállót- tam alá ? (42. v.) Mikor János evangéliumát írta, minden keresztény megtudott e kérdésre felelni. Meg tudunk mi is, mert ismer- jük az Ige megtestesülésének történetét az evangéliumokból. Akik itt zúgolódnak, azok persze nem ismerték, nem is értet- ték meg ! Lám a Jézus korabeli embernek is hinnie kellett úgy, miként nekünk. Nekik is voltak nehézségeik, melye1 Máté 14, 13—23. Márk 6, 33—46. Luk. 9, 11—17. Ján. 6, 2—19.
