Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE.

303

történt különös mennyei jelenés két férfit : Andrást és Jánost, az evangélistát,1 követésére ösztönzi immár. Ezek másokat vezetnek a megtalált Messiáshoz és összeverődik a kis gárda, Jézus legelső tanítványai. A föld méhében látatlanul élt már és csírázott a kis mustármag, Jézus egyháza : a názáreti házban. Most kibújt, nő és levelezni kezd.

A tanítványoknak csakhamar alkalmuk nyílik meg- győződni mesterük mindentudásáról Nathánael megtérése- kor és mindenhatóságáról a kánai menyegzőn. A követkéz- ménye az, hogy »hittek Ö benne«, mint János megjegyzi.2 Máris készséges követői, hűséges kísérői. Mennek vele föl Jeruzsálembe. Magasra emelkedik szomszédai fölé a kibújt mustárfa és megmérkőzik a szélvész erejével, a zsidó hiva- talos világgal. Vájjon milyen eredménnyel ? . . . Mily más itt a világ, más a bemutatkozás, más a fogadtatás, mint amott a Galileai tenger mellékén !

Jézus Jeruzsálemben egyenesen a templomba vonul. »És talála a templomban ökör-, juh- és galambárusokat és ott ülő pénzváltókat.«3 Ez történik az ó-szövetség egyedüli templomában. Ennyire meggyalázták Izrael szemefényét. Jézus ezt nem tűrheti. Példás szigorúsággal lép föl ellenük (15. v.). Fellépése, emberileg véve, illetéktelen és elhibázott. Eljárása csak a Messiást illeti meg. Egyedül ő áll a törvény mostani őrei fölött. így gondolkodnak a zsidók. Felelősségre vonják hát, hogy bizonyítsa be, hogy van joga hozzá. »Adj nekünk jelt !« (18. v.) Adott is : hogy harmadnapon fel fog majd támadni ; de nem értették meg, lesajnáló gúny a fele- letök. És most talán még menthetők, hisz képes volt a beszédje. Az apostolok is csak feltámadása után értették meg azokat. (22. v.) De nem akarják majd megérteni később sem, bármily világosan beszél. Meggyőződhetünk majd róla, hogy nem

1 Pölzl i. m. 43. ; a 41. versmagyarázatánál. — Andrást a 41. versben megnevezi. Hogy a második maga volt, a mozaikszerű előadás közvetlenségéből joggal következtetik a tudósok. Mindig névtelenül beszél magéról különben is.

2 2, 11.

3 2, 14.