Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
300 be nem fogadák őt, akik pedig befogadák, hatalmat ada nekik, hogy Isten fiaivá legyenek ; azoknak, kik az ő nevében hisz־ nek«.1 Csak ezután fog tulajdonképeni munkájába, csak ezután mutatja be történetlieg a tények sorozatában a maga konkrét megjelenésében azt, kit prológusában oly mély fel- fogással megrajzolt. Az örök Ige megtestesülésének, Jézus születésének a történetét várja talán a prológus után valaki ? ! Csalódik. János mellőzte azt. Tette pedig bizonyára azért, merta három evangélista aránylag bőven, köztük Lukács különös részletes- séggel emlékezett meg róla. Öt az ily kedves, intim, Szűz Máriára vonatkozó jelenetek megörökítése után vonzódó előszeretete különben is jellemzi. János tehát fölösleges munkát végzett volna ez esemé- nyék megismétlésével, mikor annyi megörökítésre méltó jelenet, annyi égetően szükséges tanítás ki van téve az elfele- désnek, az elfeledésnél is vészesebb jövőnek, a romboló elferdítés sorsának. Odasiet tehát arra területre, melyet a három első szentíró úgyszólván parlagon hagyott. Annak zsírján akarja ő sokak hitét táplálni. Rengeteg termékeny talaj ám az ! Hogy is ne ! Jézus a zsidó nép elöljárói, a papi fejedelmek, az írástudók és tör vény magyaráz ók között ! Ha tényleg ő a Messiás, itt mutatkozzék ! Itt kell magát kijelentenie. Hadd ismerkedjenek meg vele, hadd vegyék számba ! Itt bizonyára nem elégszenek meg csupán nemes erkölcsi tanitásaival, remek példabeszédeivel. Még csodái sem imponálnak feltétlenül. Itt arra kiváncsiak, honnan jött és miféle hatalommal műveli a csoda dolgokat % A törvény őreinek ezt tudni bizonyára joguk és kötelességük is volt. Jézus pedig, ki nem jött a törvényt felbontani, hanem töké- létesíteni, elismerte ezt. Eljárása azt bizonyítja is. Megfelel különféle kérdéseikre, melyekkel személye és küldetése után tudakozódnak. S ha nem tette volna meg, bizonyos, hogy nem a jóságos Istennek mutatja magát, ki mindenki üdvét keresi, hanem még az Igazságosnak sem ! Lehetetlen lett TÖTTÖSSY MIKLÓS. 1 Ján. 1, 11—12.
